Friday, September 27, 2019

Őszi mese.

Ma itthon voltam, s ki-kinézve a reggeli teendők közben konyhám ablakán, egy fél óra leforgása alatt a következő állatokat láttam: egy rigót, két galambot, egy vörösbegyet, cinkét, verebet, egy szarkát,  fakopáncsot s két mókust, ahogy mogyorót ráztak maguknak a bokorról, majd elásták vagy ezer különböző helyre a kertben. Láttam még egy vakondot is, kétségbesetten ásta magát befelé a föld alá, ugyanoda, ahonnan két perccel azelőtt Mici - akinek közben macskaeledeles doboz rázogatásával próbáltam elterelni a figyelmét - rángatta ki. S ha már így beleavatkoztam a természet rendjébe, úgy döntöttem, kint fogyasztom el a reggelimet. Hátha befogad a táj, az ősz, a kert, hátha befogadnak az állatok. A tervem csak félig sikerült. Egyedül Mici fogadott be, a többiek - a rigó, galamb, vörösbegy, cinke, veréb, mókus, szarka, fakopáncs, vakond - mind eltűntek, köddé váltak s csenddé. Vagy talán csak a saját odújukból figyeltek engem, mint ahogy én szoktam őket, mintha egy képeskönyvet néznék, a konyhám ablakának üvegén át.

9 comments:

  1. Úgy szeretlek, kedves Márta ��.

    ReplyDelete
  2. Ölelős emoji az, nem kérdőjel... :)

    ReplyDelete
  3. "Köddé váltak, s csenddé" - gyönyörű mondat, és a mese íve is, meg az is, hogy ilyen szépen megterítesz reggelihez, magadnak is, nemcsak a családnak!

    ReplyDelete
  4. Sokszor mesébe illő vagy te is, Márta.

    Úgy magamhoz ölelnélek. Hogy megköszönjem a mindennapi táplálékot amit tőled kapok...
    Remélem. Egyszer. Majd. Valamikor. Eljön az a pillanat is!
    Piroska

    ReplyDelete
  5. Itt még kacérkodik a nyár. A reggeli pazar napkeltét meglestem és megörökítettem. Hűvös van, de délre lekerül a pulóver és élvezhetem a napsugarakat!

    ReplyDelete
  6. De szép reggeled lehetet.S amúgy irigylésre méltó a konyhaablakod tájolása. Az a pazar kilátás...

    ReplyDelete
  7. de jó veled együtt látni az ablakodból...és a fotóid mindig külön örömök nekem (és az a böggrreeeee!!)

    ReplyDelete