A karácsonyi történetben mindenki jön-megy. A pásztorok, az angyalok, a bölcsek. Mondhatni, Krisztus Urunk is útközben született. Aztán menekülnie kellett, s gondolom, ezt sem hintóban, kényelmesen, hanem ahogy lehetett, titokban, árkon-bokron keresztül.
Van Caravaggionak egy festménye Pihenés az úton Egyiptomba (1594) címmel.
A művészettörténészek szerint Caravaggio festményeiben az a különleges, hogy miközben bibliai történeteket jelenít meg, összekapcsolja szakrálist a világival, a vallásos ábrázolásmódot avval, ami az embereknek a mindennapi életből ismerős.
A festmény középpontjában egy angyal áll. Fény vetül rá, kezében egy hegedű. József a csomagján ül, tartja a kottát. Kicsit mosolyognom kell - de jó! - még az angyaloknak is szükségük lehet kottára. Mária ölében tartja a kis Jézust, mindketten alszanak. Olyan ez a pillanat, mint egy ajándék. Kicsit megpihennek. Erőt gyűjtenek, bár még nincs vége az útnak, s nem tudják, mit hoz a holnap.
Legtöbbünknek nem kellett soha még igazán menekülnie.
Mégis úgy élünk, mintha legalábbis üldözne valaki.
S néha fellélegzünk. Mintha angyal szállt volna át a szobán, békére lelünk.
Valaki elneveti magát. Kapok egy meghívást, kávézni. Egy határidő későbbre halasztódik. Egy utcazenész karácsonyi dalt énekel. Találok egy képeslapot a postaládában. Vagy leülök nyugodtan olvasni, bár sehol sem tartok még az ünnepi nagytakarításban.
Ezen a héten szinte csak aludni járok haza. Sok a munka az irodában. És itthon is el kell látni közben Mamát, a kutyát. Kétórás ebédszüneteket kérek, cserébe késő esti bent maradok. A két órából egy óra csak az utazás: fél óra hazáig, ugyanannyi vissza. Fél órát muszáj kivinni a kutyát sétálni. A fennmaradó fél órában Mamának készítek ebédet. Tegnap szólt a főnököm, hogy nem gond, ha több időre van szükségem. Ne rohanjak. A munka megvár.
Így én is nyugodtan megebédeltem. Gyertyát is gyújtottam, hogy fényes legyen a pillanat. Pont úgy, mint egy Caravaggio festményen.
Köszi, Márta ��
ReplyDelete💚
ReplyDeleteOlyan szép, Márta! Köszönöm.
ReplyDeleteKedves Márta!
ReplyDeleteMa aztán jó magas labdát adtál! Én készülgettem, hogy Luca-napjával kapcsolatban írok pár sort, de annyira elgondolkodtam a karácsonyi jövés-menésen (és közben :-) ), meg az angyal-Szent József-kotta esetén, hogy még a Luca-búzát is elfelejtettem megvenni. De ha már a jövés-menés, menekülés közbeni megpihenést is szóba kerültd, arra gondoltam, hogy valami olyan meglepetést hozok Neked (és a többieknek is), ami egy kis péntek esti bekuckozáshoz, hétvégére való felkészüléshez remek kis itóka. Már pedig ez a SLEMP, ami Hollandiából származik, ott ugyan szilveszterkor szokták inni, de szerintem nekünk is jól esik a hideg, ködös téli estéken. Hozzávalók: 1 l tej, 1 darabka fahéj, 1 teáskanál fekete tea, 2 szegfűszeg, 1 pici sáfrány (vagy ha nincs otthon, akkor sáfrányos szeklice, vagy kurkuma), 4 evőkanál cukor, és másfél evőkanál étkezési keményítő.
A tejet a fahéjjal fölmelegítjük, és a teát egy teatojásba tesszük, hozzáadjuk a meleg tejhez, a sáfránnyal megszórjuk és kb. 10 percig "húzni" hagyjuk. Majd kivesszük a teatojást. Az étkezési keményítőt 2 evőkanál vízzel összekeverjük, beleöntjük a fűszeres tejbe, és újra felemelegítjük, de már forralni nem szabad. Tálaláskor a csészékbe 1-1 fahéj rúdat is tehetünk. (Most, ha lehetne küldenék egy képet, de comment-ként nem lehet.)
Szeretettel: F. Klárcsi
Köszönöm, én el fogom késziteni.
DeleteÉn is!
ReplyDelete