Ez évben nagy örömre találtam a kötésben.
Avval kezdődött, hogy befejeztem egy évek óta félkész pulóvert. Majd kötöttem még egyet. Majd következett egy világjáró pingvin s egy nagy háromszögű sál.
Aztán kitaláltam, zoknit kötök a gyerekeknek, mindegyiknek olyan színűt, amilyet majd remélhetőleg szeretni fog.
S amíg várok rájuk, hogy karácsonyra mind hazaérkezzenek, sima-fordított szemekké alakítottam a törődésemet. A ki nem mondott aggódásomat. A gondolataimat. A jókívánságaimat. Az imáimat.
A kötés számomra nem a tökéletes mintakivitelezésről szól. Inkább terápia. Kedvtelés. Egyszerű esti foglalatosság a lámpafény barátságos fénye mellett. Néha pedig az egyetlen módja annak, hogy szavak nélkül is kifejezzem valakinek, akit szeretek: törődöm veled. Nehogy megfázz. Míg nem láttuk egymást, gondoltam rád, vártam rád.
Kedves Márta!
ReplyDeleteDe jó ez a kötés. Édesanyám után maradt egy csomó szép fonal, én is azt tervezem, hogy egyszer megkötöm.
Ma takarítós napom lesz, és ilyenkor - bár Adventben egyébként is - Wass Albert versének sorai zizegnek bennem.
"Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"
Itt az egész verset megtaláljátok:
https://www.szepi.hu/irodalom/vers/karvers/karv_166.html
Szeretettel: F. Klárcsi
Igazán szépek lettek Márta! Biztosan örömmel fogják viselni. Én ebben az adventben a keresztszemes hímzésben leltem örömömet, könyvjelzőket hímeztem nagy szeretettel. Kíváncsi vagyok, magadnak milyen színben kötöd meg a zoknit. Piros lesz? További áldott napokat, szeretettel: A.
ReplyDeleteCsodaszép ,egyszerűen csodaszép!!!!
ReplyDeleteJudith