"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Wednesday, January 29, 2020
Reggeli ima.
A vízforralóban lobogó víz bepárásítja az ablakot,
s láthatóvá tesz egy mondatot, amivel még
magam noszogattam volt múlt héten, vagy azelőtt.
Ez is konyhaművészet, bár pont előtte mostam le,
felfirkálni ezt-azt a párás ablakra:
A szeretet a legnagyobb!
s hogy Bátorság, kedvesem! - ami egyébként nem is ahhoz kell,
mert félni sem attól félek,
hogy nem felelek meg a követelményeknek,
vagy nem tudom hordozni a terheket.
Megfelelek. És hordozom.
A vízforraló magától kikapcsol.
A víz készen áll.
A csésze készen áll.
A tea is. Indiai. Filteres,
egyszerű fekete, olyan finom, van benne
szegfűszeg, bors és kardamom,
s pörkölt cikóriagyökér, fahéj, gyömbér.
Itt a szívem. Itt a kezem. Amott egy darab papír.
A másik szobából épp hív valaki.
Van bőven tennivaló, írnivaló, szeretnivaló.
De amitől félni szoktam: a hogyanja. Az nem mindegy.
Legyen íze. Legyen finom, mint egy csésze fűszeres tea.
Az írás közben elhalványul.
Én is készen állok.
Ez nagyon szép, Márta! A "hogyan"- tényleg nagyon fontos. Köszönöm. Kati
ReplyDelete