Az idei advent legkedvesebb hagyománya egy olyan tevékenység, amit többnyire az év összes többi napján is gyakorlok. Ébredés után meggyújtom a gyertyákat és naplót írok. Ezt akkor is betartom, ha nagyon korán kell kelnem, akkor is, ha nagyon zsúfolt a nap. Leírom a szép és a kusza gondolatokat, jó reggelt kívánok az egész világnak, s úgy próbálom rendben tartani a káosz felé törekvő érzelmeket, hogy feljegyzem, megnevezem, szeretettel szemügyre veszem őket. Hol fáj, mi fáj? - kérdezgetem a szívemet. A naplómban sok ima is olvasható, másokért. Azokért, akiket a legjobban szeretek, de azokért is, akiket nem értek, vagy akik engem nem értenek. Leírom, mi az, amitől félek, amire vágyok, s hogy miben szeretnék változni. Másnak mindez unalmas lenne olvasni - én sem teszem utólag -, de minden este örömmel nézek a másnap reggel elébe, egy ilyen szokásos, rutinszerű gyakorlat miatt. Ez az öröm több, mint hangulat. Sokkal inkább önfegyelem és figyelmesség, egy-egy kis lépés az úton, mindig ugyanabba az irányba. Ünneplőbe öltöztetem a lelkemet, csak az előttem álló napra. Olyan személyes hagyomány ez, amit nem veszíthetek el. Akkor sem, ha leáll a világ, ha bezárnak a boltok, ha elmaradnak a találkozások, a karácsonyi vásárok s a koncertek, ha akadozik a posta, ha elfelejtenek, ha egyszer megöregszem, ha esetleg valamikor egyedül maradok, vagy beteg leszek. Akkor sem, ha elmúlik az ünnep, akkor is, ha kevésbé lesz hangulatos, mint szeretném. Remélem, mindig lesz az éjjeliszekrényemen egy füzet, egy toll, az asztalomon egy gyertya. Remélem, az egyszerűség és öröm igénye mindvégig megmarad. Mert minden reggel szép, amikor felébredek és előttem van az egész élet - de a legszebbek, a legfényesebbek, a legvigasztalóbbak mindig is az adventi reggelek.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Igen! Én mindig este írtam naplót, annyira szerettem csinálni, nyugalom, csend, gondolatok. Aztán pont akkor hagytam abba, amikor nem kellett volna, 5 éve, ahogy gyerekem lett, túl fáradt lettem este, reggel pedig keltem, kelek hajnalban, de nincs idő, hisz rájuk kelek, rögtön tenni venni kell. Nagyon sajnálom, hogy ezt elrontottam.
ReplyDeleteKedves Zsuzsa! Dehogyis rontottad el ! Nem csoda, ha kisgyerkőcök mellett ez nem megy. Majd bármikor újrakezdheted ha úgy döntesz! Áldott készülődést mindnyájatoknak !
ReplyDeletePersze. De ezeket az éveket már nem tudom pótolni.
DeleteKedves Márta! Nagyon köszönöm gondolataidat!!!
ReplyDeleteBoldog várakozást!!!!
Fogorvostól jöttem, rám fért a blogod, egy kis kényeztetés jól esett.
ReplyDeleteJo volt ezt olvasni Marta!Már olyan sok naplóm betelt s újat kezdtem de úgy egy ideje elhanyagoltam,nem tudom talán a korral jár!Könnyebben kibeszélek magamból mindent az Úr előtt mint leirjam!
ReplyDelete