Mint egy nagy, tompa fénnyel megvilágított vasúti váróterem, olyan a január. Ez jut eszembe, mikor reggelenként kilépek az ajtón s felnézek a mindig ugyanolyan, rendíthetetlen, kékesszürke égboltra. Mintha megállt volna az idő a vonatok indulása-érkezése között. Szeretem a várótermeket. Szeretek útközben lenni.Valahova tartani, valaminek, valakinek jó előre örülni. Mindig kicsit hamarabb érkezni, hogy legyen idő várni. Nem zavar, ha késik valamennyit a vonat. Addig is nézegethetem az apró várótermi történeteket. Megkóstolhatom a vasúti kioszkban készült kávét. Nem érzem elpazarolt időnek, bár reggelenként, mikor kilépek az ajtón, néha gondolkodnom kell, vajon milyen nap is a mai. Annyira egyformák. Meg-megnézem a naptárt, még mindig január van-e, vagy csak én maradtam le, miközben a világ zajlik tovább, nélkülem, valahol máshol. Aztán újra magamra találok - az időben, a térképen, a világban. Majd elkezdem, mint mindenki más a gyönyörű várótermi égbolt alatt az új napot. Jó reggelt.
Nekem most pont valahogy száguld a január. Biztos azért, mert húznám az időt, hogy minél lassabb legyen, minél messzebb legyen a nemszeretem nyár és a nemszeretem tavasz, ami jelzi, hogy közeledik. Meg márciusban vissza kell térnem dolgozni a 6 évnyi itthonanya életből, amihez semmi kedvem.
ReplyDeleteMeg valahogy annyi minden történ már idén, épp koronavírusosak is vagyunk, szóval rohan, szalad nekem.
Nagyon szeretem a januárt!
Mennyit várakoztam várótermekben életem folyamám. Mikor középiskolás voltam vonattal jártam be a falumból a városba, az iskolába 4 éven át. Volt időm gondolkozni, elő-elővenni egy-egy tankönyvet, Átismételni pár oldalt még mielőtt elkezdődtek volna az órák.Aztán a főiskolára is vonattal jártam. Szintén sokat tartózkodtam várótermekben.
ReplyDeleteÉn is mindig időben érkeztem, inkább vártam mint hogy lekéssem a vonatot.Figyeltem a az embereket is. Megszokott csapat gyűlt össze reggelenként és délutánonként.
Hazafelé már jobb volt jönni a gimnáziumból, elmúlt az iskolával járó stressz. Akkor már a várakozás inkább pihenés volt.
Jó volt olvasni az írásod, emlékeket idézett fel bennem.
Nekem is pont a minap jutott eszembe, hogy biztos január van még? Már olyan februári hangulatom támadt, s úgy tűnt eltelhetett már egy hónap az év kezdete óta.
ReplyDelete