Régi, feledésbe merülő fotókkal teli doboz az élet. A fényképek hátulján egy-egy halványuló felirat. Dátum, nevek, apró szövegrészlet. Többnyire félretéve, néha kiteregetve az asztalon. Oldalról egy lámpa barátságos fénye.
Azon gondolkodom, hogyan lehetne összekapcsolni a részleteket, a szerteszét heverő feliratokat sorba rakni hogyan, s hozzá ritmust, fényt, dallamot honnan.
Nem lehetetlen.
Csak most kell a hely az asztalon. Vacsorához megteríteni, utána még befejezni a hazahozott munkát.
Majd egyszer összerakom.
Megélem, megírom.
Verssé alakítom - az életet.
Nagyon aranyos az ing. Viseld boldogan.
ReplyDeleteNem fogod csinálni "majd egyszer", hanem már most összerakod, megéled, megírod, verssé alakítod az életet. Nagyon becsülöm benned.
ReplyDelete