A gilisztaűző varádics s a fehér üröm most már mindig titeket fog eszembe juttatni. Ahogy nem tudtuk eldönteni, akarjuk-e vagy sem, de aztán nagy kanyarodással mégis megfordultunk s visszaautóztunk az út jobb oldalán elterülő nagy parkolóba, oda, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a völgyre. Szerettük volna, hogy mikor majd hazautaztok, vigyétek magatokkal a kilátást is, s a történeteinket. A parkoló szélén virágok nyíltak, az a szép sárga, amiből már olyan régóta szeretnék a kertbe. Most már tudom a nevét is. Megtanultam tőletek. Gilisztaűző varádicsnak hívják, s a mellette nyíló másik, az a fehér üröm. Hozok belőlük haza is egy keveset. Megszárítva, egy kis vázában még sokáig elállnak. Emlékeztetői maradnak egy hosszú, csodálatos, gazdag nyárnak.
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteHogyan juthat eszébe valakinek egy ilyen szép virágot elnevezni így: gilisztaűző varádics.:) Hogyan juthatott eszébe róla a giliszta?
ReplyDeleteKönnyen és logikusan, hiszen elűzi a gilisztát:-)
Delete"Nevéhez híven, napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távoltartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is."
Kedves Zsuzsa! Köszönöm a magyarázatot. Így már érthető.
ReplyDeleteSzívesen. Kacifántos név, az biztos :-)
Delete