Ez egy olyan nap,

amikor még nem tudtam elkezdeni, vagyis elkezdeni igen, csak befejzni nem, egyetlen fontos tennivalót sem. Gondolok rájuk, listát írok belőlük, de még a listát sem fejezem be, mert hirtelen eszembe jut valami, amit feltétlenül szeretnék megkeresni, végül abbahagyom, mert eszembe jut, hogy van fontosabb dolgom is. Közben már csak annyi idő marad, mielőtt indulnom kell a városba, s előtte még a kutyával is kell járnom egyet, hogy tényleg nincs értelme semminek nekifogni, ezért előveszem a könyvet, amit éppen olvasok, az írásról szól, írásgyakorlatok vannak benne, gondolom, legalább egyet mindenképpen megírok. De a könyv lapjai között gyönyörű, illatos préselt virágokra találok, s elkezdek azon gondolkodni, vajon melyiket mikor és miért tettem oda. Így, ahelyett, hogy legalább egy icipici tennivalót elvégezzek a listáról, amit még mindig nem fejeztem be, bejegyzést írok erről az egész káoszról, ami miatt még csak nem is hibáztathatok senkit,  hiszen saját magam teremtettem saját magamnak.