Saturday, June 7, 2025

Mindent vagy semmit?

Az élet bizonyos területein semmi sem tud boldogtalanabbá és kétségbeesettebbé tenni, mint a mindent vagy semmit mentalitás. Valamilyen formában folyton erről írok, úgy látszik, ez a egyik legfőbb témám. Ugyanazt az egy gondolatot fogalmazzuk újra és újra, amit ránk bízott valahol valaki.

Néha találkozok egy-egy különleges emberrel, akit olyan szépnek, kedvesnek látok, hogy csak csodálni és szeretni tudom. S szeretném, ha a barátja lehetnék, ha rokonlelkek lehetnénk. Ez csak nagyon ritkán adatik meg egyébként, és akkor is csak egy-egy adott időre. Senki sem hibás, nem mindenki tart ugyanakkor, ugyanott. Mégis, a kapcsolat, akármilyen szinten, életet adó barátság tud lenni, ha nem sértődök meg, ha nem ragaszkodok a mindent vagy semmit tökéletességéhez.   

Vagy. Még ha nem is én vagyok a legjobb szakács a világon, s az otthonunk sem a legelegánsabb, a vendéglátás szerényebb formáit még mindig gyakorolhatom. 

Vagy, a másik kedvenc témám: a mindennapok szépsége. Az egyszerű dolgok. Ahogy öltözködöm, amit és ahogy étkezek, ahogy dolgozom. Még a legapróbb törődés és váloztatás is értékes, akkor is, ha fényévekre van a tökéletességtől.

A lustaságnál minden jobb. Coco Chanel mondta, hogy nincsenek csúnya nők, csak lusta nők vannak. Sokkal jobb, ha csak félig-meddig vagyok szép, mintha teljesen elhanyagolnám magamat. Ha örökre kezdő maradok mindenben, aminek nekifogok, mintha teljesen feladnám magamat és az álmaimat.

Időnként előveszem a régi kottákat, melyekre tekinthetnék úgy is, mint többé-kevésbé kudarcba fulladt próbálkozásra, amikor már felnőtt fejjel azt hittem, még megtanulhatok zongorázni. A you can do it szlogennek már nem dőlök be. Nem tudunk mindent megcsinálni, nem fog minden sikerülni. De a semmihez képest még mindig óriási a szint, amit elértem, és a macskáim nagy bánatára, akik utálják a zenét, még mindig nagy örömmel zongorázom a szonátákat. Nincs semmi haszna azon kívűl, hogy meglehetősen boldoggá tesz. 
 
A tökéletlensége ellenére tesz boldoggá.
Vagy éppen amiatt.
 
Mert így nem szűnik meg emlékeztetni arra, hogy a semmi és a minden között milyen szép lehet az élet, s mennyi lehetőséget kínál. 

12 comments:

Katalin said...

köszönöm szépen, megtisztelsz bátorságoddal, hogy meg merted mutatni a zongoradarabodat...szerettem hallgatni... (és eszembe juttatta az a szépségesszép könyvet, amit a múltkor ajánlottam - "harmadik ég" - mert abban olyan szép az a rész, amikor a főszereplő fiú mesét mond egy mesemondó versenyen, ahol szebbnél szebb mesék hangzanak el, el is bizonytalanodik, hogy az ővé talán nem olyan szép, mint a többieké, de akkor azt mondja neki valaki, hogy "Nem az a lényeg, hogy mit mesélsz, hanem az, hogy hogyan"...ha szívből, ha örömet okoz, mert szereted mondani......nekem ez olyasmi, hogy nem az a lényeg, hogy MIT csinálsz, hanem AHOGY csinálod, ha szeretet van benne, öröme boldoggá tesz, akkor az tökéletesen elég ott ahol éppen vagy♥

márta said...

Köszönöm:)

Kelemen Éva said...

Kedves Márta! Mint mindig, ha videó is van a bejegyzésed mellé, most is annak meghallgatásával kezdtem. Majdnem kibuggyant a könny a szememből. A szívemig hatolt a zene együtt az arcoddal, mosolyoddal, rezdüléseiddel. Biztatnálak, hogy máskor is készíts nekünk videót, és lassanként megismerhetnénk a repertoárodat. Visszarepítettél a gyermekkoromba, amikor gyakoroltam délutánonként a harmonika óráim előtt. Imádtam magamnak játszani. Leeresztettem az ablakaink rolóit, hogy minél kevesebb hang jusson ki a külvilág felé. Persze a régi ablakok nem zártak olyan tökéletesen, a szomszéd néni mindig mondta, hogy jaj, de szépen játszottál. Nos, próbálkozom a lányom zongoráján én is néha két kézzel játszani, de a harmonika bal kezénél basszus gombok vannak, és így nincs is meg a bal kezem ujjainak harmonizációja a jobb kézhez viszonyítva, így nagyjából csak mérgelődöm, hogy még egy egyszerűbb darabot sem tudok megtanulni úgy, ahogy szeretném. Az idő haladtával meg már a tanulás is egyre nehezebb. A más játékában viszont felhőtlenül tudok gyönyörködni. A bejegyzésed tartalmi részét is köszönöm, segít jobban elfogadni magam a tökéletlenségeimmel együtt.

Anonymous said...

Márta🤍 köszönöm ezt a pünkösd vasárnapi ajándékot🙏olyan emberi és mély, ahogyan írsz, gondolkodsz!
Piroska

Katalin said...

lapozgatok itt lusta reggeli hangulatban , és egyszercsak elémugrik egy cikk: (nincsenek véletlenek) https://pszichoforyou.hu/big-magic-konyv-ajanlo/?fbclid=IwY2xjawKzWMZleHRuA2FlbQIxMQBicmlkETFFRlpWV1U1REVITHBWeEZiAR4pWoEz-AlMo3M0k_VcMKniW8ClY8UjEf98Ok33FINdkM4mqf7BdMSNXYZsXw_aem_e32vy5sLofVn2AHi09kWfQ

Katalin said...

https://777blog.hu/2022/11/24/a-mindent-vagy-semmit-hozzaallas/

márta said...

Köszönöm:)

Anonymous said...

Ezek a gondolatok annyira visszhangra találtak bennem, kedves Márta! : )
Hajlamos vagyok én is arra, hogy többet várjak, többet akarjak annál, mint ami adatik, vagy amit adni tudok. Tanulom, hogy ne szegje kedvem, ha valami nem tökéletes, vagy "teljes". Hanem örüljek annak "ami van" és élvezzem azt :)
Hédi

f.klarcsi said...

Olyan kedves, hogy megosztottad velünk zongorázásodat! A szavaid is nagyon bátorítóak, én is sok mindenbe belekapok, többfélét csinálok egyszerre, és néha nagyon bosszant, hogy semmi se lesz tökéletes. Úgyhogy most nagyon kapóra jött a vigasztalásod, hogy talán nem is akkora baj.

Katalin said...

most olvastam JULI ZEH könyvét (biztos ismered ezt a német írónőt) , magyarul az ÚJÉV a címe ennek a könyvnek , nagyon megrázó (gyakorlatilag minden német szerzőnek, vagy minden jó könyvnek olvasása közben az jut eszembe, vajon Márta mit szólna hozzá, ismeri-e, ....

márta said...

Olvastam az utolsó könyvét, és biztos tetszene a többi is, tervezem is olvasni őket :)

Katalin said...

amikor készülődtél a nagy utadra, a lányod épp otthon tanult, akartam kérdezni - de úgyis tudom- : jól sikerült a vizsgája, de ez most melyik lányod, melyik vizsgája volt? :) ♥