Mind ígértem, hogy beszámolok, hát most akkor beszámolok, akarjátok-e vagy sem, mert nem bírom magamban tartani. Egyszer megyek el én is nyaralni egy évben pár napra, aztán odavagyok tőle, de tényleg annyira szép volt, hogy csak na. Tehát két héttel ezelőtt hétfőn vagy kedden, már nem emlékszem, négyen elindultunk a Paring hegységbe ( T., öcsém, Zsolt és felesége Ildikó, és jómagam). Ez a hegység a Déli Kárpátok középső részén van, olyan 2500 m-es csúcsok környékén mászkáltunk. Biztos kedden indultunk, mert egy csomót pakolásztunk, hogy minden szükséges dolog beférjen négy hátizsákba, amit aztán cipeltünk magunkkal, mint csiga a házát. A fiúk zsákja nagyobb volt, az enyém meg nem olyan nagy, de azért nehéz, mert én cipeltem a konzerveket, meg a fejszét, meg a mini-gáztűzhelyünket, meg az edényeket. Aztán meg a mind nagyobb szemeteszsákot, mert mi mindannyian nagyon környezettudatosak vagyunk, nem hagytunk magunk után semmit, csak szép emlékeket. Na, szóval, ott tartottam, hogy elindultunk, csepegő esőben, de nagyon determinálva, hogy mit nekünk az a kis eső, mi erősek és bátrak vagyunk. Hááát, aztán, mikor már szólni sem tudtunk a fáradtságtól, és esőkabát ide vagy oda, mindenünk elázott, meg a villámok cikáztak ide és oda, és már rég túljutottunk azon a holtponton, amikor nem értjük, miért is kellett nekünk elindulni egyáltalán, hát pont akkor megérkeztünk egy tisztásra, ahol egy kb. öt méteres sziklán volt egy menedékházikó, ami üres volt, és azt írta rajta, hogy az a mindenkié, tehát a miénk is, és ezért örömmel elfoglaltuk, hogy a Jó Isten áldja meg azokat, akik építették, mert nagy jót tettek velünk mindenesetre. A fenti képeken látszik is a ház. Volt benne mindenféle hasznos dolog, amit a turisták otthagytak, többek között egy naplóféle is, írtunk bele, aki nem hiszi járjon utána, aztán írjon bele ő is.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Sunday, August 12, 2007
Beszámoló pósztocska 1.
Mind ígértem, hogy beszámolok, hát most akkor beszámolok, akarjátok-e vagy sem, mert nem bírom magamban tartani. Egyszer megyek el én is nyaralni egy évben pár napra, aztán odavagyok tőle, de tényleg annyira szép volt, hogy csak na. Tehát két héttel ezelőtt hétfőn vagy kedden, már nem emlékszem, négyen elindultunk a Paring hegységbe ( T., öcsém, Zsolt és felesége Ildikó, és jómagam). Ez a hegység a Déli Kárpátok középső részén van, olyan 2500 m-es csúcsok környékén mászkáltunk. Biztos kedden indultunk, mert egy csomót pakolásztunk, hogy minden szükséges dolog beférjen négy hátizsákba, amit aztán cipeltünk magunkkal, mint csiga a házát. A fiúk zsákja nagyobb volt, az enyém meg nem olyan nagy, de azért nehéz, mert én cipeltem a konzerveket, meg a fejszét, meg a mini-gáztűzhelyünket, meg az edényeket. Aztán meg a mind nagyobb szemeteszsákot, mert mi mindannyian nagyon környezettudatosak vagyunk, nem hagytunk magunk után semmit, csak szép emlékeket. Na, szóval, ott tartottam, hogy elindultunk, csepegő esőben, de nagyon determinálva, hogy mit nekünk az a kis eső, mi erősek és bátrak vagyunk. Hááát, aztán, mikor már szólni sem tudtunk a fáradtságtól, és esőkabát ide vagy oda, mindenünk elázott, meg a villámok cikáztak ide és oda, és már rég túljutottunk azon a holtponton, amikor nem értjük, miért is kellett nekünk elindulni egyáltalán, hát pont akkor megérkeztünk egy tisztásra, ahol egy kb. öt méteres sziklán volt egy menedékházikó, ami üres volt, és azt írta rajta, hogy az a mindenkié, tehát a miénk is, és ezért örömmel elfoglaltuk, hogy a Jó Isten áldja meg azokat, akik építették, mert nagy jót tettek velünk mindenesetre. A fenti képeken látszik is a ház. Volt benne mindenféle hasznos dolog, amit a turisták otthagytak, többek között egy naplóféle is, írtunk bele, aki nem hiszi járjon utána, aztán írjon bele ő is.
szoval errol maradtam le :((
ReplyDeletes akkor satort se huztatok fel, csak ott bujkaltatok? :)
meg... meg... :) the story goes on...
Az az 1-es szám ott a bejegyzés címében nekem nagyon tetszik :D
ReplyDeleteDe jó, hogy újra írsz!
ReplyDeleteMikor lesz utána egy 0-ás is, még jobb lesz :)
ReplyDeleteCsak így szépen, sorjában, Márta!
jo, hogy nem kezdtek el mar teszt verziokrol is apropozni :)
ReplyDeletejozsi, neked melyik a kedvenced? alfa, beta vagy gamma? :)
mesebeli a beszamolo marta, merci :)
de jo, mar varom a folytatasokat! :)
ReplyDelete