Enikővel postán

Hát ma nagyon szorgos voltam: délelőtt kitakarítottam cakkom-pakk a lakást, aztán meg cakkom-pakk a gyülit is. :) Azám, mi mindenre jut idő, ha összekapom magam! Aztán voltam Enikőért, és elmentünk a postára feladni egy levelet. Vagy 20 -25 percig eltötyörögtünk, pedig csak EGY ember volt a posta épületében, mikor bementünk. Először is beálltam mögé. Ez nem volt valami bölcs döntés, mert vagy öt perc múlva, mikor még mindig ott álltam, látom, hogy egy új kliens simán odamegy egy töküres nyitott ablakhoz. Dehát nem álltam át, mert ugye mindjárt ugyis sorra kerülök itt is. Közben a másik ablaknál kiszolgáltak vagy 5 -6 embert. Közben már esz a méreg, de azért se megyek át a másik ablakhoz. Az embernek legyenek elvei! Mikor VÉGRE az előttem levő végzett volna, pont akkor Enikő kikapta a kezemből a levelet, és a kezében levő párizsis zsemlével együtt megbotlott a sima padlón, és hasra esett. Zsemle szétrepül, a levél is. Mire összeszedem a levelet, meg a zsemlét, Enikő elrohant világgá ki az épületből. Mit volt mit tegyek, elmentem utána. Mire visszajöttünk, mindkét ablaknál hosszacska sor. Megint beálltam. Ezuttal minden simán ment. :)