Az úgy volt, hogy ezen a hétvégén pakolászunk egyik szobából a másikba, ugye. Másképpen fogalmazva, ha nem volt dolgunk, csináltunk magunknak. De aztán közben kiderült, hogy mennyi előkészítő munkálat is tartozik az egész projekthez: T. új számítógépasztalának megtervezése , ( az enyémé el van napolva, talán örökre, de hát így jártam :)), aztán a bútorlapok megrendelése, aztán összerakása. Anna új íróasztalát szintén saját kezüleg csináljuk. Szóval, ott tartunk, hogy még a tervek is csak félig, na jó, negyedig vannak meg. Örülök, ha karácsonyra megleszünk. Ma pedig, az elnapolások örömére elmentünk kirándulni a kőszegi hegységbe, ahova a múlt szombaton akartunk menni. Szelídgesztenyét egy szemet sem találtunk, nem tudom, idén később érik, vagy mi. De azért egy jót túráztunk. Na jó, semmi sem tökéletes. Közben végig kellett hallgassunk különböző nyafogásokat, meg ilyenek, de úgy összességében véve jó volt, szép volt. T. talált a sűrűben egy elhagyott hátizsákot, benne voltak a gazdája papírjai, útlevele, és azt visszavittük neki. Kiderült, hogy egy héttel ezelőtt az autójából lopták el. Szóval hát így telt a mai napunk...
kalandos napotok volt...nos,a szoba meg lesz az is valamikor,fö az hogy ti éveztétek eggyütt lenni!!Szép és ádott vasárnapot nektek!!
ReplyDelete:) Mindenki élvezte a programváltozást, ugye? :)
ReplyDeleteEgész évben ezt a közmondást tanították nekem. Sokféleképpen. Örülök, hogy Te már tudod. :)
Meg kell, hogy jegyezzem, hogy akármikor látok képet a gyerekekről, mindig megállapitom, hogy milyen szép kis gyerkőcök ezek a te palántáid :-))
ReplyDeleteén is csatlakozom az előttem szólókhoz, szépek vagytok, jól tettétek, hogy kiruccantatok, nekünk ötösben nehezen megy az ilyesmi, meg a hétvégéink elég zsúfoltak, sajnos. De reménykedek, hogy nem lesz ez mindig így.:)
ReplyDelete