már egyszer eltettem magam holnapra,de aztán mégiscsak felkeltem, mert eszembe jutott, hogy mennyi dolgom van még, aztán most meg itt vagyok. Ma délután volt a tanévnyitó az evangélikus templomban, el is mentem a két lyánnyal, T. itthon maradt, állítólag vigyázni Enikőre, de én tudom, mennyire nem szeretik a fijúk az ilyen rendezvényeket, például egy apuka mellett ültem, de szegény annyira unta, mind sóhajtozott, nézte az óráját, meg ilyesmi. Én, az igazat megvallva, szeretem a tanévnyitó és zárókat. Olyan fennköltek :) Ahogy bevonulnak az ünneplőbe öltözött szemünkfényei. Ahogy énekelnek. És most különösen szép volt, mert oda tudtam figyelni, nem arra kellett koncentráljak, hogy például Enci viszonylag csendben legyen. Úgy volt, hogy kérték a kis elsősöket, hogy álljanak fel, és őket külön megáldotta a pap, imádkozott értük, meg minden. Jó érzés volt, hogy így kezdik el ezt a tanévet. Aztán külön imádkoztak az igazgatóért, őt is megáldották, hogy tudja bölcsen igazgatni a nebulókat a következő évben. Szép volt. A végén elénekeltük a Himnuszt is. Jaj, nagyon elérzékenyültem. Úgy megnyugodtam, hogy jó helyen tanulhatnak a kis drágáim. Hát ennyi a beszámoló. Megyek vissza ceruzát hegyezni.
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Friday, August 31, 2007
Ma este
már egyszer eltettem magam holnapra,de aztán mégiscsak felkeltem, mert eszembe jutott, hogy mennyi dolgom van még, aztán most meg itt vagyok. Ma délután volt a tanévnyitó az evangélikus templomban, el is mentem a két lyánnyal, T. itthon maradt, állítólag vigyázni Enikőre, de én tudom, mennyire nem szeretik a fijúk az ilyen rendezvényeket, például egy apuka mellett ültem, de szegény annyira unta, mind sóhajtozott, nézte az óráját, meg ilyesmi. Én, az igazat megvallva, szeretem a tanévnyitó és zárókat. Olyan fennköltek :) Ahogy bevonulnak az ünneplőbe öltözött szemünkfényei. Ahogy énekelnek. És most különösen szép volt, mert oda tudtam figyelni, nem arra kellett koncentráljak, hogy például Enci viszonylag csendben legyen. Úgy volt, hogy kérték a kis elsősöket, hogy álljanak fel, és őket külön megáldotta a pap, imádkozott értük, meg minden. Jó érzés volt, hogy így kezdik el ezt a tanévet. Aztán külön imádkoztak az igazgatóért, őt is megáldották, hogy tudja bölcsen igazgatni a nebulókat a következő évben. Szép volt. A végén elénekeltük a Himnuszt is. Jaj, nagyon elérzékenyültem. Úgy megnyugodtam, hogy jó helyen tanulhatnak a kis drágáim. Hát ennyi a beszámoló. Megyek vissza ceruzát hegyezni.
sok eröt,türelmet neked és a lányoknak is az új iskolaévre!Örülök hogy mint irtad"jó"helyen tanulhatnak(evangélikus iskola?)
ReplyDeleteIgen, evangélikus iskola...
ReplyDelete