Már a múlt tanév végén

kaptunk egy meghívót Sára egyik osztálytársától, aki családostul meghívott mindenkit mára egy kis iskolakezdő összejövetelre hozzájuk. Egy csendes kis faluban laknak Pápától kb. 20 km-re. Elég szép számban összeverődtünk ma, és nagyon vártam már, hogy mehessünk, mert néhány emberrel már rég szerettem volna beszélgetni, de valahogy évközben mindenki rohan, én meg szinte egyedüliként délben hozom el a gyerkőceimet, tehát ritkán találkozunk más szülőkkel. Hű, hát olyat láttunk, ami a 21. században elég ritka. Egy szép kis parasztházban laknak, óriási udvar, befüvesítve, a bútraik legalább 100 évesek, az edényeik mind az a régi cserépedény, minden játék fából van, TV sehol, - egyszerűen csak néztünk, mert ilyet esetleg falumúzeumban ha lát az ember. Kemencében sütöttünk magunknak pizzát, aztán meg kürtős kalácsot parázs felett. Teljesen odavagyok. Én is így szeretnék élni. Ha nem most, akkor valamikor. Ja, és még nem is mondtam, hogy ez a család minden tagja, ( 4 gyerek van) szép, régi szőtt és vászonruhákban járnak, mindig. Nagyon különlegesek. És nagyon kedvesek. Hát, szóval náluk voltunk ma, olyan embereknél, akik elég bátrak ahhoz, hogy teljesen egyedien és szabadon éljenek.