Tegnap

kezdtük előlről a bicikli-pakolászást. Nem olyan családból származunk mi, akik könnyen feladják. Felpakoltuk az autó tetejére a nagybiciklit, rajta a gyereküléssel, a kisbiciklit, a csomagtartóba pedig a még kisebb biciklit és Tibinek a görkorit. Az ég félig felhős volt, félig kék. Mikor kiértünk a város szélére, és már felpattantunk volna a kétkerekűekre, akkor kiderült, hogy Anna biciklijének a hátsó kereke kipukkadt. Kb. egy óra alatt sikerült helyrehozni, és akkor már igaziból is elindultunk. Most először bicikliztünk-görkoriztunk így családilag, hogy mindenki gurult valamin. Annácska még csak most tanult meg pótkerekek nélkül biciklizni, és miután befejelt egy kerítést, meg ilyenek, megy is ügyesen, mint egy józan kiskígyó. Itt csodaszép a táj a város körül. Aszfaltozott, autómentes út kanyarog kis tavak mellett, fenyvesek között... tiszta háváj. És tulajdonképpen már csak annyit szeretnék, ha lehetséges, hogy eljussunk odáig, hogy - mint a Forma 1-ben a profik a kerékcserét - kicsit gyorsabban hajtsuk végre a bicikli fel - le szerelést, és az elindulás ne vegyen igénybe sokkal több időt, mint maga a biciklizés. De azért így is jó.