Az elmúlt

egy-két hét kicsit esősre és hidegre sikeredett, de nem baj, mert így is sikerült komplett bevetnem a zsebkendőnyi kertet, sőt többet mondok, a dughagyma már bújik is. A játszótéri kisfiúktól vásárolt aranyesővesszőn pedig új leveleket vettem észre, így most már merek reménykedni, hogy szeretni fogja itt nálunk. Borostyánt is szedtem az erdőben, mert azt is szeretnék felfuttatni ide-oda.
Igen, én is meg vagyok hatódva és elnézően mosolygok a saját magam bizakodását látván.
Ma reggel nagyot rohantunk az iskolabusz után, mert túl sokáig simogattuk a szomszéd utcában a fekete cicát. Anna Pamacsnak hívná a cicáját, ha lenne olyanja, én pedig inkább úgy, hogy Karamella.