Friday, December 10, 2010

10.


Erre a pillanatra tisztán emlékszem, mikor a gyerekek legelőször csodálkoztak rá úgy igazán a karácsonyfa szépségére. Enikő itt azért nem látszik, mert még csak négy hónap múlva fog megszületni. Hosszasan örültek a csillogó mindenfélének és beleharapdáltak a fán lógó mézeskalácsokba. Aztán arra már nem emlékszem pontosan, Szenteste vagy másnap töltöttük a délutánt a gyermekügyeleten, mert Sára nagyon beteg lett. Arra sem emlékszem, hogy tudtam ébren maradni éjjel tanulni a soron levő vizsgáimra. Csak ez a kép maradt meg és a nagy öröm a kicsi arcukon. Már most nosztalgiázom, hát jól is nézek ki...

8 comments:

  1. Kortól függetlenül nosztalgiázik az ember, azt hiszem. Főleg, ha ilyen szép emlékei vannak. :-)

    ReplyDelete
  2. Kedves Marta, ritkan kommentelek,de minden irasod olvasom.Es nagyon szeretem oket.Es koszonom.Eniko

    ReplyDelete
  3. Már a tavaly készült képeknél is nosztalgiázom...
    :D

    ReplyDelete
  4. Nagyon örvendek hogy ráakadtam a blogodra, szeretem olvasni az írásaid:)

    ReplyDelete
  5. Orvendek hogy megosztottad velunk!

    ReplyDelete
  6. Nemcsak azért mert magam is nosztalgiázós napokat élek mostanság, de nagyon örültem a tizediknek.
    Is. :o)

    ReplyDelete
  7. nekem is nagyon jól esett... köszönöm!

    ReplyDelete