Saturday, December 11, 2010

11.


Nem tudok aludni. Iszom egy forró teát aztán megpróbálom megint. (Talán mégsem kellett volna tegnap este karácsonyi vásárba menni, akkor nem fájna tán megint ennyire a torkom, meg a fejem, meg a...de hagyjuk, Szerb Antal mintájára * mondom, amit mondok: A nátha magánügy, úrihölgyeknél...)
Sokkal szívesebben beszélek arról, amit tegnap villanyoltás után láttam a gyerekek szobájában. Anna elfüggönyözte az emeletes ágy alsó részét, ahol ő alszik, majd lámpafénynél szorgosan szétvagdosta egyik blúzomat (nem baj, úgysem akartam már hordani), és pici valamit varrt karácsonyi ajándékként a nővérének. Azért nem mondhatom meg mit, mert az titok. Így Karácsony körül csak úgy repdesnek a titkok a világban, nem illik észrevenni őket.
Elmentem gyógyulni, majd jövök.


* "A magányosság magánügy, úriembereknél". (Szerb Antal, Gondolatok a könyvtárban)

12 comments:

  1. No, akkor nagyon hamar gyógyulj meg!!!

    ReplyDelete
  2. De szép. Jobbulást, együttérzek.

    ReplyDelete
  3. egyutt szenvedek veled"uriholgykent", de megertelek, mert nalam ez mar a harmadik 2 honap alatt.De az irasod vidit!

    ReplyDelete
  4. Óóóó:( A torokfájás....
    Tegnap este nekem is megint fájt a torkom,gondoltam is: na,ezért voltam itthon gyógyulni?pedig én még az orromat sem dugtam ki ,nemhogy vásár.....
    Sok C vitamint szedjél,napi 1500 mg is jöhet -orvos mondta-napi 3x 500 mg.És SOK folyadék...

    ReplyDelete
  5. Csatlakoznék az úri-hölgyek társaságához!
    :D
    Milyen kedves ez a fajta titoktartás...
    :)

    ReplyDelete
  6. Oh, hát mindenki náthás. Sok-sok úri-hölgy, köztük én is.
    Jobbulást mindenkinek! :)

    Bizony sok a titok, de milyen jó is a meglepetés a nagy titkolózás után! Megéri. :)

    ReplyDelete
  7. Kedves lányaid vannak!
    Gyógyulást kívánok!

    ReplyDelete
  8. Én is most kecmergek ki a torokgyusziból. De legalább volt egy lassú napunk. :) Jobbulást kívánok, gyógyulj meg mielőbb!
    A titkok pedig jók, most ebben az időben, karácsony környékén...

    ReplyDelete
  9. Köszönöm az együttérzést, én is viszont, mindenkivel együttérzek. :)

    ReplyDelete