17.

Minden napnak megvan a maga ragyogása.
Néha csak annyi, hogy a legnagyobb sietségben, a lehető legalkalmatlanabb pillanatban eszembe jut meggyújtani egy mécsest, s megkérni szegény elfáradt kis gyermekeimet, üljenek le velem az asztal köré.
Míg felolvasok egy történetet, lassan megszelídülünk, a világ pedig még egyszer sem állt meg csupán amiatt, hogy nem tudunk és nem is akarunk minden elvárásának megfelelni.