kicsi almafánk fokozatos virágbaborulásának történetében
a kezdet vége és a vég kezdete
ha jól számolom
egyetlen nap reggelétől annak estéjéig tartott
hogy mi
egyfajta szerény hanamit ünneplő ittlakók
el ne felejtsük
a szépség mulandóságát
(vagy inkább
a mulandóság szépségét?)
Anyától anyának nagy ölelés. Én küldeném,szeretettel.
ReplyDeleteJúlia
(devers)
ReplyDelete(nagyonis)
Oh ez nagyon szep gondolat, meg versnek is!
ReplyDeletegyönyörű a cseresznyefavirágzás, érdemes nézni
ReplyDeleteszép
szépen írtad,
mégha egyetlenegy fácskáról is lenne szó:)
Szeretettel osztok meg egy dijat, és küldöm neked. Nálam olvasható.
ReplyDelete...és boldog anyák - napját:)
Jaj, az a piros zoknis kis láb a fán!:-)
ReplyDeleteIgenis vers!Folytasd!:-)
ReplyDeleteGyönyörű, ahogyan a fehér apró szirmocskák még utoljára megtapadnak a hajszálakon...szépségük nem csak a fákon és fák alatt.., de ha nem lennének ennyire törékenyek, akkor hajpántot készítenék belőle....
ReplyDelete