Én tulajdonképpen

pont olyan gonddal, kitartással és szeretettel gyakorlom minden innen-onnan összekuporgatott szabad percemben - a helyes gyorsaság, a jobb kéz, a bal kéz valamint a pedált kezelő láb összehangolásának előrelátható sikerességébe vetett különösebb remény nélkül - a jövő heti zongora-házifeladatomat, mintha ennek legalábbis jövője, tétje és értelme lenne - hogy aztán majd az egyetlen nem családtag személy előtt, akinek jelenlétében a magam szerény módján zenélni merek, annak a kevésnek is, amit tudni fogok, lámpaláz okán legalább a felét rosszul adjam elő.