(De jó, hogy egész nap magammal cipeltem a nagy melegben ugyan, de elfelejtettem odaadni nekik szépen becsomagolt kis ajándékaimat. Legalább tudhatom, hogy nem azért szeretnek.)
Thursday, July 5, 2012
Gondosan
előkészített spontaneitással végül - ha a dugóban elmúlatott időt is beleszámolom - oda-vissza nyolc órát autóztam, hogy aztán ennél jóval kevesebbet időt töltsek Jutta és Bärbel társaságában, akik ugyanezt tették meg az én kedvemért, miután a térképet áttanulmányozván megtaláltuk, hol is van a fele a jelenlegi lakóhelyeink közötti óriási távolságnak. Hármunk közül az egyiknek egész napra dadust kellett otthonra fogadnia, hogy el tudjon jönni, a másiknak akkora bánata van, hogy képtelen volt beszélni róla, a harmadik pedig, nos a harmadik, az semmi különös.
(De jó, hogy egész nap magammal cipeltem a nagy melegben ugyan, de elfelejtettem odaadni nekik szépen becsomagolt kis ajándékaimat. Legalább tudhatom, hogy nem azért szeretnek.)
(De jó, hogy egész nap magammal cipeltem a nagy melegben ugyan, de elfelejtettem odaadni nekik szépen becsomagolt kis ajándékaimat. Legalább tudhatom, hogy nem azért szeretnek.)
A férjem azt mondta reggel az autóban, hogy ideje megtanulnom vezetni.
ReplyDeletejust do it
ReplyDelete:)
Ebben a hosegben megnyugtatoak kepeid!
ReplyDeleteAz áldozat, amit hoztatok azért, hogy találkozhassatok példaértékű :) - mi sokszor nem hozunk áldozatot, hogy itt a városban pár órára összefussunk barátainkkal :( de azt gondolom, hogy ami igazán fontos, arra az ember szakít időt. Kár, hogy egyre kevésbé vagyunk fontosak egymásnak :((
ReplyDeleteEgy nagy mosoly tölem,mert szavakat nem találok ...
ReplyDeleteazért a kicsi együtttöltött időért sokkal többet is, hisz ezekért tudunk évtizedek múltán is jó szívvel mosolyogni, cinkosan összehunyorogni a barátokkal, akikkel együtt ezt megtettük:))))
ReplyDeletecsodálatosak a házak arrafeklé
vagy Neked ilyen a szemed, hogy mindenben meglátod a lenyűgözőt