Mindig elfelejtem, hogy magam lehetek a legszebb ajándék.
Ha jelen vagyok, a jelenlétem, ha máshol, a hiányom.
De mindenek felett a jókedvem, ami épphogy sehol sincs, mikor századjára szedem össze a kis hókupacok társaságában szétszórt kabátokat, sapkákat, kesztyűket a hideg lépcsőházból.
A pakolgatásnak sosincs vége.
A gyerekek csak felnőttkorukra lesznek gondosak és szorgalmasak.
Ha pedig a forró csoki picit kilöttyen, elég lesz csak annyit mondani: Nem baj, úgyis éppen ki akartam mosni az ágyneműdet.
Látod, ezt be is teheted rögtön a "jócselekedetes" üvegbe!:-)
ReplyDeleteAhogy a képen láthatóan csak úgy bele lehet szánkózni a havas világba, az valami nagyon kívánatos csoda számomra!
Egyébként meg újra le kell írnom: Nagyon jó vagy!
...nah, igen a pakolgatásnak sosincs vége!!!...ez mennyire igaz... bár ha nem lenne ki után elpakolni biztosan akkor amiatt keseregnék, tehát én is inkább boldogan "kesergek" a rendetlen családom miatt :D
ReplyDeleteÁm egy nagy pozitívum, h reggelente tök magától! már a 2 éve kislányom néha kiviszi a konyhába a bátyja és az ő kakaós bögréjét is! :) pici reményem mindig van!...
Én már tanúsíthatom,hogy felnőttkorukra rendesek lesznek.A lányok mindenképpen!!!!Így,Márta ,neked 3x-os örömed lesz,3 rendes felnőtt lányodban!
ReplyDeleteMost eszembejutott,hogy télen minden radiátor tele volt hóvízes kesztyűkkel,overálokkal,zoknikkal,alatta a csizmákkal.:)))))
Az a hóbirodalom,egy csoda! Mint Narniában!:)
Ujbol sikerult meghatodnom:vagyis "lehetek ajandek" Igyekszem atvenni toled s nem elfeledni,mert ez igazan ertekesse teheti neha ertektelen szemelyem(persze ez csak ugy neha)s olyan hetkoznapi dolgokat fontossa tenni , mint a szedegetes-mosogatas-fozes....stb.
ReplyDeleteKoszonom Marta,a leheto legszebb adventi ajandekban reszesitesz!
Köszönöm a soraidat! Erőt adnak...
ReplyDeleteAz az utolso egy mondat... :)
ReplyDelete