Lila kis krókuszok

virágzanak a szívemben és a bokrok alatt.
Közben búcsút veszek néhány szépen előkészített tervemtől. Közben iszom egy csésze mézes teát. Közben kitekintek az ablakon át az esőbe. Közben várom a fél nyolcat, hogy felhívjam az iskola titkárnőjét. Közben megköszönök mindent, ami eszembe jut. A tea és az álmosság jut eszembe. Közben végiggondolom, mit és hogyan tovább.
Közben a miénkhez leginkább hasonló feldolgozáshoz éneklem hozzá gyakorlásképpen, és csak úgy, és mert jó - a saját énekelnivalómat.
Még hat percem van fél nyolcig.
Most már csak egy.
Most már aztán mennem kell.