Pontosan ezért

nem tudtam soha életemben gyorsan, praktikusan haladni az élnivalóimmal, amiért például:
a CIE L*a*b* színrendszer xyz koordináta-rendszerben való vizualizálása során egyszercsak fordított időrendi sorrendben haladva, egy-egy véletlen szál mentén először Itten, majd Goethe színelmélete  s ki tudja még mi felé kalandoztam el, hogy a végén a kezdetekhez érkezzek, például:
hogyan működik az emberi szem, hogyan érzékeli, hogyan képezi le a fénysugarak alakját és színét, továbbá hogyan továbbítja mindezeket idegi ingerületek formájában az agynak, de legjobban nem is ez tetszett, hanem például:
egy fényről szóló tanulmány előszavát olvastam éppen, mert mi is, kérdeztem én magamtól, az a fény, amit képezni szeretnék? Mint ahogy egy ember jellemét sem lehet elmagyarázni, csak a tetteiből esetleg következtetni rá, úgy a fényt sem. Így lesznek valahogy, idézem:
a színek a fény tettei, a tettei és fájdalmai.*
Így tanulok és így felejtek én. Úgy jönnek-mennek az ismeretek ki-be a fejemből, mint ahogy a tenger hullámai érintik és hagyják magára a partot, "ahol kedvére sétál az idő és a szépség."**

* Die Farben sind Taten des Lichts, Taten und Leiden.
 ** Pablo Neruda, Nincs feledés