olyan kevés kell a remény újraéledéséhez, mint nekem? Talán elég csupán annyi, hogy újból meghirdetik a tanfolyamot, ami tavasszal a túl kevés jelentkező miatt maradt el? S nem számít, hogy most is túl kevés lehet a jelentkező, mert bennem már él a remény, s én már örülök, hogy tanulhatok valamit, ami eléggé praktikus. Ebben a világban meglehetősen praktikusnak kell lenni. Fontos, hogy legyen minden napra feladat és erő. Hogy legyen mindennapi kenyér. Amit - eldöntöttem - mostantól újból magunk sütünk. Nem nehéz, kell hozzá: boldog szív, csillogó tekintet, munkakedv, idő, s esetleg egy kis liszt, egy kis élesztő, só, víz. Ennyi.
Gyönyörű kisleány! :)
ReplyDelete:)
ReplyDeleteHat igen , ilyen segitseg melett!
ReplyDeleteEgyszerüen lenyügöző!
ReplyDeleteHogy mi minden benne van abban a ' mindennapi kenyerünkben'...
ReplyDeleteJó tanulást/kikapcsolódást a tanfolyamon Neked!
Szép hétvéget!
Szeretettel,
P.
P.S. Szép lány!
Azta, micsoda szépséges kenyér!!!
ReplyDeleteJó Téged olvasni, most is, mint mindig!
ReplyDeleteGyönyörű képek és gyönyörű tiszta tekintetű gyermek!
:)
ReplyDeleteHű de jók a képek! Megkívántam a kenyeret:)) D:))
ReplyDelete