Azon tűnődik: milyen lenne, ha ő lenne az anyám, én pedig a lánya...Egyrészt - mondja, megigazítva laza magas kontyba tűzött haját szemtelenül fiatal, friss és csinos fején - akkor is ő lenne a szebb, és nem lenne annyiszor fáradt, s nem engedné annyiszor mások akaratát érvényesülni, jobban, sokkal jobban harcolna azért, ami jár, ésésés... - majd mikor mindenféle sértődöttségből szabadon csak annyit mondok, tiszta szívből kívánom, legyen mindig szebb, jobb és sikeresebb, mint én tudtam, tudok s még fogok tudni lenni, akkor meg fogja magát, a nyakamba vetődik, s mint gyümölcs a fán, zokog, zokog szótlanul, közben ölel szorosan, de olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt.
Jaj, de nagyon szép!
ReplyDeleteáldott vagy te az asszonyok között :)
ReplyDeleteJaj te Màrta, hogy te milyen sokat tudsz adni nekünk ...
ReplyDeleteKöazönöm...
Köszönöm :)
ReplyDeleteEzt megkönnyeztem:) Márta Budapestről
ReplyDeleteezen is bőgök...mi van ma? nagy ölelés nektek a messzeségből, s ismeretlenül
ReplyDeletenem is tudom, hogy a történet vagy a képek tetszenek jobban :)
ReplyDeletelányok, lányok...
hm, hm :)