Értéke van a lassan folydogáló, megélt időnek - egyszerűen csak attól, hogy nem menekülünk el, jelen vagyunk, testben és lélekben, nem panaszkodunk, s ha kell, végigjátsszuk az összes társasjátékot.
Az első napsütötte reggelen aztán, amiért ínséges időkben a világ minden kincsét odaadnánk: erőfeszítések nélkül, csak úgy magától - ködből és napsugárból - öröm, imádat és csend születik a szívben, s jut idő megállni egy pillanatra, mielőtt elkezdődne
a világ leghétköznapibb hétfője.
Azok a cseppek és Mici! :-) Ciklonon túl vagyunk, jön a nyár ( állítólag)! Hétfő szintén:-D, és hamarosan megyek dolgozóba!!!
ReplyDeleteKedves Márti, ma már nálunk is kisütött a nap, igaz a szél fúj, de teljesen átjárt a remény, itt a nyár :))
ReplyDeleteSzép hetet nektek!
ködből és napsugárból - öröm, imádat és csend születik
ReplyDeletepontosan fogalmazol
annyira szeretem
nem tudom, miért lehet, de én ezen most elsírtam magam...köszönöm!
ReplyDeleteMárta kedves,
ReplyDeleteez nagyon szép így! És milyen igaz, várakozunk, kitartunk, tűrünk, hogy megélhessük, ráeszmélhessünk, a hétköznapi dolgok igazi ajándékok.
Szó és kép harmóniája...
Igen, igen!
ReplyDelete(és hogy tud vágyakozni az ember még a borús, eseménytelen, nyűgös hétköznapok után is néha, amikor ez is felborul...)
Márta, a blogod felér egy terápiával, egy lelkigyakorlattal, olyan gyógyítóak a képek, a szavak. Fel lehetne írni receptre, minden nap egy nagy korty szösz! :-)
Én is elbírnám a napi egy "adagot"!:-)Nagyon jó itt!
ReplyDeleteKöszönöm. :)
ReplyDeleteMici :)Gyönyörű fotó, igazán tehetséges vagy. Az írásban is :)
ReplyDelete