Attila születésnapját tűzhelyre kifuttatott tejjel s ezzel egyidejüleg legszebb versének homályos folyosónk falának nekitámaszkodva való olvasásával ünnepeltem.
(2011)
Ezt kereken öt éve írtam volt, de - s milyen jó, hogy van, mi nem változik - én ma is és mindörökké pont így valahogy...
Boldog magyar költészet napját!
Nemrég olvasgattam újra a blogod itt-ott és emlékszem erre a régi a bejegyzésre, mert ez egy kedvenc versem József Attilától. :-)
ReplyDeleteEgyedi vagy Te, Márta! És az írományaid is :) én annyira, de annyira...
ReplyDeletejaj ez a bejegyzés, annyira cuki még mindig :-)
ReplyDelete