van egy hosszú asztal, melynél mindenkinek jut hely
mellette áll a létező legkedvesebb vendéglátó
a házigazdák gyöngye, s hivogat:
jöjjetek - mondja - egyetek, igyatok
ingyen kenyeret, vizet, bort és tejet
tudja, a lelket, hogy élni tudjon, táplálni kell
jó szóval, szépséggel, hittel, reménnyel
s hasonlatok, metaforák, történetek útján fedi fel
hogy mi is megértsük, saját gyönyörűszép szívét
nem fenyeget - hivogat
nem követel - elfogad
nem veszik el tőle - szívesen odaadja
végül önmagát is odaadja
a szó, mely alapja minden tápláló történetnek
a búzaszem, mely része a mennyei kenyérnek
időtlen idők óta hivogat,
asztalt terít az egész világnak
( íródott ma hajnalban az Ézsaiás 55:1-2 és a János evangéliuma 1 szépséges szövegei alapján)