egy csomagot a minap, volt benne alma, körte, szőlő, barack, tök, édesség, annyi üveg saját készítésű zakuszka, többféle savanyúság, nyers ételízesítő, és ki tudja még micsoda, hogy alig győztem bepakolni a kamrába, háromféle kalács - üres, diós és mákos -, de komolyan mondom, még lefagyasztott töltött káposzta is volt benne. Amikor felhívtam a küldőjét, hogy megköszönjem, már nem emlékszem pontosan, mit válaszolt, mindenesetre valami olyasmit, hogy ó fiam, nem küldött ő semmi különöset, csak amit ott ni, a kamrában, ház körül, a kertben talált, szóra sem érdemes, a kalácsot már pénteken megsütötte, reméli, nem lett közben, míg ideért hozzánk, túlságosan száraz.
#anyacsakegyvan
Áldja meg az Isten mindkét dolgos kezét, amiért számolatlanul ontja kicseit, örök időkre belevésvén a megismételhetetlen ízeket és illatokat a megajándékozottak emlékezetébe.
ReplyDeletemicsoda gazdagság van ott is, ahol szinte azt gondolná az ember, majdnem semmije sincs, semmi különös, és mégis, mennyi kincse van...
ReplyDeleteJó lenne méltónak lenni itt, ebben a másfajta korban az ilyesféle, régimódi anyák örökségére. Neked sikerül ez, Márta, és most már látom, honnan a minta. :-)
ReplyDeleteKedves Márta! Régóta olvasom az írásaidat, magával ragad minden gondolatod: megannyi szeretet, bölcsesség, jóság és tisztaság. És az a jó ebben, hogy én ettől mindig egy kicsit boldogabb vagyok. Köszönöm!
ReplyDeleteSzia Alinda, örülök Neked!
ReplyDeleteOlyan szerény vagy te is mint anyukád. Pedig tudom milyen csodásakat tud sütni főzni. Ez a szeretet. Én másképp kell motiváljam anyukámat, ami elég nehéz..
ReplyDelete