Nem tudunk

másokkal sem annál sokkal szebben bánni, mint ahogy azt saját magunkkal tesszük, ezért van az, hogy az utóbbi idők képességeimet néha szinte hogy meghaladó erőfeszítései után én ma reggel sokáig aludtam, s miután felébredtem, sokáig maradtam az ágyban, sőt, ott ittam meg a kávét is, sőt, még olvastam is, és csak úgy néztem az ablakon át az októberi esőt, egyúttal megengedtem mindenkinek, a vendégnek is, hogy saját maga keresse meg és készítse el a reggelijét, és egészen őszintén beismerem, hogy nem tudok mindennek megfelelni, aminek kellene, nem is akarok, és még őszintébben hadd mondjam el, hogy nem vagyok tökéletes, és egyúttal megengedem mindenki másnak is ezen a világon, hogy ne legyen tökéletes.