Váratlan

dologból annyi, de annyi történt az utóbbi időben, hogy teljesen hozzászoktam.
Helyzetek, esetek, törések, veszteségek, kiadások - egy idő után már majdhogynem mindegy.
Csak az ezen a héten véletlenségből összetört üvegajtó-, tányér-, gyertyatartó- és pohártörmelékek darabjai megtöltenek egy egész nagy vedret.
Tegnap például az ebédlőasztal fölötti csillár esett le, magától.
Ma pedig, az irodába beérve azzal fogadott a főnököm, hogy sajnos nem működnek a gépeken a programok, nem lehet ma dolgozni.

Ezen a ponton döntöttem úgy, ha már váratlan, akkor legyen ezúttal valami jó.
Például idő. Akár több óra is, amikor azt csinálok, amit akarok. Aranyló napsütés az arcomon, naplóírás a Duna partján, kávé a sétához, képeslapok, a piacról virág, álomszerű lassúsággal felém úszó hattyúk, a gyerekeknek pedig hosszasan, szeretettel kiválasztott apró ajándékok, csak úgy, semmilyen alkalomból, csak úgy... váratlanul.