A régi háznak,

mely néhány napig itt az otthonunk, Norvégia leghosszabb fjordjára néznek az ablakai. Odakint kitartóan esik az esõ. Alkonyodik. A víz fölött felhõk lebegnek el idõnként csendesen. Kicsit fáradtnak és erõtlennek érezzük magunkat. Ma is túráztunk ugyan, de aztán meleg teára vágytunk inkább, s éhesek is voltunk. Itthon tüzet raktunk, de aztán átjött a tulajdonos, hogy inkább ne tegyük, mert nem biztonságos a kémény.
Mindig eljön az a pont, ahol, ha nem figyelünk, széteshet minden. Egészen apró dolgok miatt lehet rossz a kedv, még a világ egyik legszebb helyén is.
De ugyanez a pont lehet esély is. Áldás. Valami nagyon jónak a lehetõsége is. Nem rajtam múlik. De annyit megtehetek, hogy javaslom, süssünk palacsintát. Gyújtsunk gyertyát. Fõzzünk teát. Üljük körbe az asztalt, s meséljünk régi történeteket. Legyünk még egy kicsit együtt, mielõtt a gyerekek mind felnõnek és szétszélednek.
Valamelyik kisasszony jövõ héten útrakel, s majd december elején jön csak vissza.
"Karácsony elõtt hazajövök" - ígérte. "Az Advent ugyanis mindig nálunk a legszebb."

M