ezelőtt leadtam előhívásra az ajándékba kapott, egyszer használatos kamerával lefotózott filmet. Most jutott eszembe elmenni érte. S itt van előttem ez a huszonhét kép. Mindegyik egyedi. Egyik sem tökéletes. Egyikből sem készült, mint a telefonomon, több felvétel is, keresve a lehető legkedvezőbb perspektívát. Kicsit megrendülve nézem: ez az életem. Pontosan olyan, amilyen. Nagyon, nagyon szeretem.
Pünkösd van, az egyik legkedvesebb ünnepem. Nagyon vártam. Hogy fújjon egy kicsit a szél, hogy meglebbentse a nyitott ablakon át a függönyt. Hogy csodát tegyen. Lángra lobbantson, új szavakat adjon.
Ülök a konyhaasztalnál s új szavakat írok. Panaszkodni akartam, sajnálni magamat. De nem megy. Túl sok a szép. Túl nagy a kedv, újból nekifogni félbemaradt dolgaimnak. Túl sok a remény, hogy még minden jóra is fordulhat. Szívesen utaznék. Még annyi mindent szeretnék. Kincset gyűjteni, a mindennapiról írni, az észrevétlent észrevenni, csodát látni, fagyit enni, lelkesedni. S útrakelni, idebent, odakint, újra és újra. Gyűjteni a pillanatfelvételeket. Teleragasztani velük a falakat, keresztül-kasul, mindet úgy, ahogy sikerült, utólagos filter nélkül. Bátran. Pünkösdi szívvel. Csodát látó szemekkel. Szélfútta lélekkel.
Olyan jó,hogy újra jelentkeztél.El sem tudod képzelni mennyire vágytam a szép szavaidra.
ReplyDeleteNagyon jó újra olvasni téged! Úgy örülök neked 💛💛💛💛💛
ReplyDeletetudom, hogy tudod: pontosan tudom, mire gondolsz.
ReplyDeleteÖrülünk az " új szavaknak",amiket írsz a konyhaasztalnál.Megint csodás gondolatsorokat alkottál.Köszönjük.Remélem a következő könyvedben minden blogbejegyzés belekerül,és még annál is több.Vastag könyvet szeretnénk olvasni tőled!!!! :) :)
ReplyDeleteBoldogság :)
ReplyDelete💛
ReplyDeleteLátod, Márta, mennyien vagyunk, akiknek a szavaidon keresztül is rengeteg szeretetet adsz! Most mi is küldünk Neked legalább ennyit! ❤️
ReplyDelete