Azt hiszem, mindig is tudtam értékelni azt, amim van. Nem kellett ahhoz katasztrófa történjen, hogy rájöjjek, mi az, ami igazán fontos az életben. Nem kellett valamit majdnem elveszítenem, hogy tudjam, vigyáznom kell rá.
Mégis, soha ilyen édes még nem volt az élet. Boldoggá tesz, hogy megpucolhatom az ablakot. Hogy íze van a teának, a kenyérnek, a víznek. Hogy a kutya megint megrágta a szőnyeget. Hogy a gyerekek elfelejtették letörölni maguk után a konyhapultot. Esténként pontosan tudom, mikor áll az égen olyan szögben a nap, hogy ideje elindulnom a dombra, megnézni az év legszebb naplementéjét. Kilépek a kert végén a kapun, egy másik világba. Ez az én szekrényem, mindennapi kalandom. Ez az én Narniám.
Nem kell messze utaznom, hogy újat lássak. Egy-egy hétköznap között nem sok a különbség, valóban, de ez a "nem sok", ez számomra maga a világ. Az ajtó pedig bennem van.
(Közkívánatra: a csésze.:)
Jaj te Márta, te maga a v i l á g vagy számomra 💛 ( és még sok más ember számára :)
ReplyDelete... pont a napokban küldtem el egy általam nagyon-nagyon szeretett, és számomra fontos Embernek "Az életem legszebb napja" írásod. Sok-sok gondolatod írja le azt, amiket én is érzek, de az különösen.
ReplyDeleteÉs most is, ahogy írtad a "az év legszebb naplementéjét" ...
Hálás vagyok, hogy ismerhetem az írásaid.
Nagyon tudsz ajándékozni,a lányaid pedig úgy örülni,mint te.
ReplyDeleteBoldog az a világ, amelyik Prodán Mártának ad otthont!
ReplyDeleteÉs boldog mind, aki őt szereti!
Ugyanazt írnám én is,mint az előttem szólók.
ReplyDeleteÉs még azt,hogy milyen jó,hogy újra érzed az ízeket! Tehát,akkor meggyógyultál!! Ennek nagyon örülök!
Mikor lesz újabb videó a blogodon?
(a lányod fotóját is megnézném)
Puszillak,szeretettel.
Olyan a csésze,mint amelyik az előző bejegyzésedben van?
ReplyDeleteOlyan jó, hogy meg lehet tapasztalni a hétköznapi dolgokban a csodát! Olyan jó, hogy minden írásoddal erre bátorítasz, ösztönzöl! És örülök, hogy újra otthon vagy :)
ReplyDeleteKedves Márta! Veled örülök! Olyan jóó újra olvasni Téged. Üdvözlettel: Márta Budapestről
ReplyDelete<3
ReplyDeleteTessék, tettem a végére egy fotót a csészéről. :):)
ReplyDeleteVideót nem terveztem tenni mostanában a blogra, szóval nem lesz belőlem videoblogger egyelőre.:)
Ma az jutott eszembe(miközben azon gondolkodtam,amit írtál),hogy talán csak azért keserű néha az élet,hogy aztán ismét édes lehessen!!
ReplyDeleteEgyszerűen szép a csésze. Köszönöm, hogy feltetted.
ReplyDelete❤
ReplyDeleteSzívmelengető
ReplyDeleteGyönyörűen írtad le Márta!Írásod alatt meg a legapróbb porszemcse is megelevenedik
ReplyDelete