Mindig is

a mindennapok érdekeltek a legjobban. Előreláthatólag az utolsó kívánságomnak is - feltéve ha lesz majd hozzá erőm, időm - a palacsintához lesz köze. Csak venni, egy ilyen szokásos hétfő reggelen, mint a mai, amikor a hétvége folyamán elfogyott a kenyér, egy kis lisztet, néhány tojást, tejet, vizet, hozzá pár kanálnyi olajat. S csak sütni még egyszer az életben néhány palacsintát. Eperlekvárral és nutellával tölve, természetesen.