Utazni bizonyos szempontból nem jelent mást, mint biztonságosan eljutni egyik csésze kávétól a másikig. Majd elfogyasztani, mindegyiket úgy, ahogy a körülmények lehetővé teszik. Talán sietve, állva, valamelyik benzinkút parkolójában. Vagy egy útmenti bódé mellett, ahol túrós-tejfölös lángost veszünk ebédre. Korán reggel, a szürke fellegek alatt, továbbindulás előtt, a vendéglátókkal. Esetleg nyugodtan, beszélgetve, barátokkal, egy szép étterem teraszán. Vagy megfőzve saját magamnak a szüleim konyhájában, ahol a kezem magától tudja még, hol tartottuk mindig is a kávét. Egy rozoga hegyi étterem teraszán a Kárpátokban. Papírpohárból vagy porcelán csészéből. Instant vagy szemes kávét. Forrón, langyosan, hidegen.
Amikor utazom, átadom magam a tájnak, az embereknek. Önmagamat viszem ajándékba. Nincs időm olvasni, írni. Csak a kávéscsészéket fotózom le, amikor eszembe jut. Mindegyikhez fűződik egy beszélgetés, egy gyönyörű szempár, hangulat, kedvesség, íz és illat. A zöldnek egy különleges árnyalata, egy-egy érdekes gondolat, másféle vélemény, nyári kánikula, sütemény. A fotókat kinyomtatom, utólag ragasztom be a naplóba. S folytatom. Akár írás nélkül is, a naplót. Akár kimozdulás nélkül is, az utazást: egyik naptól a másikig, egyik embertől a másikig, egyik csésze kávétól a másikig.
Milyen fontos szerepe van a kávénak az ember életében. Megnyugtat, ellazít, kezdi a napot, zárja az étkezést, az utazás szünetében pihentet.
ReplyDeleteNekem ma sok elitéznivalóm volt. Bevásárás, SZTK, bank stb. Mindegyik után megittam egy kávét, így gyűjtöttem erőt a következő feladatra.
Szép az írásod, szépek a képek, ott vagyok veled, míg iszod a finom nedüt. Mint mindig, öröm volt olvasni most is téged, különösen a sok nap kihagyása után.
Lenyugtatott, sőt, fel is frissített, mint egy jó kávé. Köszönöm.
Vártam már, hogy írj.
ReplyDeleteA kávé számomra is mindennapi “betevő falat”…
Írásod az utazás “feeling”-jét adja vissza…
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteA kávé nekem is sokat jelent. Nem tart távol az álmosságtól, el tudok aludni kávé után is bármikor. Nem kell az ébredéshez sem. Viszont a készítése, a "lépések" illata tölt el nyugalommal, és az otthonosság érzésével.
ReplyDeleteVan Nespressowhatelse, de ha igazán élvezni akarom a kávét, akkor előveszem a darálót és a kotyogót. Nem csak az íze más, hanem az illat is, ami a konyhába és a lakás más pontjaiba is szétárad szinte azonnal.
A daráló még a gyerekkorom darálója, amivel az Édesanyám darálta minden nap a kávét és én imádtam minden mozdulatát, ahogy beleszórta a kávét, ahogy mozgatta, és az hangosan aprította szét a szemeket, és amikor puha por lett belőle, akkor lassan igazgatva kanalazta a kávéfőzőbe, lenyomogatta, körbe húzta az ujját a szélén, összecsavarta, rátette a tűzhelyre, és a gép csövéhez tette a kiöntőt. Minden ugyanúgy történt mindig. Szerintem bekötött szemmel is tökéletesen így csinálta volna (már én is, annyiszor láttam). Majd jöttek a ritka, aztán egyre inkább sűrű cseppek, és a hang. Hol volt már a darált kávé illata... a sötétbarna folyadék a mindig kávéra használt pohárba került, egy cukor... és ritkán nekem is jutott belőle egy kockacukor átitatásával, húúúú, de jó volt.
Amikor én csinálom, szinte pontosan ugyanígy, akkor a gyerekkorom és ő jut eszembe és az érzés, hogy minden rendben van. Biztonság, szeretet, család, boldogság...
nagyon tetszenek a fotóid, izgalmas ebből a szempontból végiglapozni a nyarat
ReplyDeleteOoh, olyan jól fogalmaztál most is! Nekem is ilyen pozitív élmények társulnak a kávézáshoz 😉 🙂
ReplyDeleteUtaztál vagy utaznál?
ReplyDeleteNekem a kávé nem sokk - utazás közben nem vágyom rá. Pláne, ha nem pont olyan, mint az én kora reggeli itthoni mézes tejszínesem, szigorúan 3 db Albert keksz társaságában elfogyasztva.
Utaztam.:) S utaznék is még.
ReplyDelete