A ruhák az utazás után még a kofferben. A naptár a falon még mindig októbert mutat. A ház kihűlt falai csak lassan melegszenek fel. Kell egy kis idő, míg valóban megérkezem. A tegnap estét s a ma reggelt is inkább azzal töltöttem, hogy hosszasan olvastam és írtam, mindenfélét. Egyik legkedvesebb írómtól, Peter Kurzecktől tanultam ezt. Utazások után mindig azonnal elkezdett írni, még a kabátot sem vetette le.
Útközben november lett, s olyan érzésem van, sokan szeretnénk egyszerűen csak átugrani ezt a hónapot. Mintha nem is létezne. Van aki már elő is vette az adventi dekorációkat.
Mégis. Valahogy fontosnak érzem, hogy ne ugorjam át ezt az aranyló október és fényes december között meghúzódó csendesebb, sötétebb hónapot.
November. Halkan érkezett, s olyan illata van, mint a nedves avarnak. Vagy az esőáztatta földnek. Olyan íze van, mint a búcsúnak. Puha, szürke sálat terít a világra. Lehetőséget ad a sírásra.
Nem kell ahhoz mélységes, titkos szomorúságot hordoznom, hogy időnként könnyezzek. Minden egyes nap történnek dolgok, amelyek fájnak, kisebb-nagyobb búcsúzások, amelyekre nem léteznek megfelelő szavak.
Néha tudom, hogy valamit utoljára láttam, éltem át.
Hogy van, amin nem tudok változtatni.
Hogy most elveszítettem valami fontosat.
S ilyenkor úgy szeretnék csak néhány percet, csak egy csendes szobát, ahol szívből, nyugodtan sírhatok.
De legtöbbször úgy érzem, ez itt most nem a megfelelő pillanat és hely. Legtöbbször úgy érzem, hogy majd. Most működni, mosolyogni kell, nem engedhetem meg magamnak, hogy lássák a kisírt szemeimet s kérdezgessenek valamiről, amire nem tudnék mást felelni, csak annyit:
tudod, ember vagyok...
Számomra ezt jelenti a november.
Egy helyet, ahol szabad sírni.
Nem szomorúságot, ürességet jelent, hanem azt a fajta fényt, ami akkor is marad, ha eltűnnek a nyári fények.
Az ünnepiek pedig még nem érkeztek meg.
Olyan kicsi és hűséges, mint a régi lámpa egy késő őszi estén az asztalomon.
Hazaérkezve egy hosszú útról az első dolgom, hogy felkapcsolom.
Épp csak megvilágítja a nyitott könyvet.
S ez minden, amire ebben a pillanatban szükségem van.