Szerdánként (csütörtökön) megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Fény. Idén is, akárcsak múlt júniusban, ébren töltöttem egy éjszakát, csak azért, hogy lássam és átéljem, milyen érzés. Újra és újra megrendítő. Szombat este 21 óra 11 perckor ment le a nap, vasárnap reggel 5 óra 3 perckor jött fel. A kerti ház elé kitettem egy széket, és csak néztem, hogyan tűnik el a fény, majd hogyan jön vissza. A teljesen sötét, csendes órákat a legnehezebb megélni. Körülbelül 3 óra 20 perckor már hallottam egy kis csipogást, de úgy igazán csak négy óra körül kezdtek el énekelni a madarak. Néhány órán át valóban, teljesen csend és sötét van. Ez az az időszak, amikor az édes kiscicáim vad tigrisekké válnak, az egerek bánatára, és ezt is nagyon nehéz volt látni, ahogy elfognak egyet. Esélye sincs elmenekülni. Nem feltétlenül vágyok erre a látványra, de az éjszakához ez is hozzátartozik. Szinte megkönnyeztem, amikor végül megjelent a felkelő nap fénye. Reggelenként rózsaszín az ég!
- Perzsa. Majdnem egy éve tanulom a nyelvet. Elég hosszú kihagyásokkal, de mégis. Néhány hónapja viszont minden nap egy kicsit. Hallottam ehhez kapcsolódóan egy történetet. Volt egyszer egy ember, aki doogh-t akart készíteni. Ez egy nagyon népszerű perzsa ital, joghurtból és vízből készül. Ez az ember vett egy kis üveg joghurtot, elment az óceánhoz és elkezdte belekanalazni. Szeretett volna készíteni egy óceán dooght. Az emberek kinevették, kérdezték, mit csinál. Tudta ő, hogy lehetetlen, amit szeretne, de azért csak folytatta és azt válaszolta: اگه بشه، چی میشه! Ami lefordítva annyit jelenti, hogy: de gondolj csak bele, mi lehet belőle, ha működik! Vannak lehetetlennek tűnő dolgok. A nyelvtanulás kicsit ilyen. De más is. Fontos dolgok, kimondhatatlan dolgok. Van akinek egyszerűen csak az, hogy minden nap összegyűjtsön annyi életkedvet, ami egy napra elég. És mégis csináljuk, kanalanként. Mert mi van, ha működik.
- Egyszerű. Szeretem az egyszerű dolgokat. Kirándulni menni, szendvicset csomagolni és vizet, majd a végén piknikezni egy tó partján. Esténként kitenni egy széket az udvarra, a naplemente irányába fordítani és nézni, ahogy eltűnik a fény a fák ágai között. Hajat mosni és kiállni a nyári szélbe, hogy magától megszáradjon. Uborkát aprítani kis tálkába és odacsomagolni a munkába. Lefeküdni a fűbe és nézni a felhőket. Sötétedés előtt sétálni indulni és bodzát szedni a teához. (S csütörtökön, munkába indulás előtt megírni végre a szerdai bejegyzést a blogon.)
16 comments:
Szia Márta! :)
Az ébren töltött éjszaka kapcsolatod volt a fény és a sötétség menetrendszerű játékával, és még mozijegyet is vettél egy cicás akciófilmre.
Éppen gyűjtöm az életkedvet a mai napra, és csak néha tűnik úgy, hogy ez: "Mission impossible". Én a még forró kávémtól várom most, hogy hátha működik...
Az egyszerű dolgokat szeretem én is, és olyan az életem, hogy szinte csak ilyenekkel van dolgom. Az igény találkozik a megvalósulással, és mi mást adhat ez, mint a kívánt elégedettséget.
A második képen lévő írást próbálom kibogozni, ez viszont tényleg "Lehetetlen küldetéssé" vált számora.
Nem volt könnyű választani a képeid közül, de most csak egyet akartama múltkori három helyett. A győztes az utolsó lett, mert szeretem a földutakat, és láthattam rajta kissé fénylő drótcsíkokat is. Ez utóbbi látványának élménye éppen a mai posztom témája:
https://editeva.blogspot.com/2026/06/fenylo-nyaklancok.html
Köszönöm a mai gondolataidat, és szeretetet küldök neked értük. Éva
imádom ezt az írásodat♥
nem látom jól a könyv címét: egy új Byung-Chul Han könyv? (én csak a "Szép megmentése" és a "Kiégés társadalma"-t és a "Ritus eltűnése"'-t olvastam eddig tőle, tervbe van a "Zen buddhizmus filozófiája")
Jaj Márta, olyan jó, amikor végre idetalálok - kb. havonta, és akkor visszaolvasom az előző bejegyzéseket is, amikről lemaradtam (csodálom a rendszeres embereket, én hektikus vagyok sajnos) - valószínűleg így maradhattam le arról is, bár biztosan írtál róla, hogy hogyhogy elkezdtél perzsául tanulni, de nagyon érdekelne, hogy miért vonz! (Nagy kedvencem, a turkológus-történész Sudár Balázs mesélt egyszer a perzsa nyelv rejtelmeiről és tanulásáról, a dolog akkor is felkeltette az érdeklődésem, de neki az iszlám a szakterülete, viszont "csak úgy" perzsául tanulni, az lenyűgöző, és gyönyörű,mint minden, amit az ember nem a haszon reményében tesz, de rengeteg munkát tesz bele... Szóval nagyon kiváncsi vagyok! Az egy éjszakát fennmaradni - nem munka, beszélgetés vagy más tevékenység miatt, hanem azért, hogy az éjszakáVAL, azt figyelve töltse el az ember, na ez is olyan, mint perzsául tanulni - és amikor az ember nem hasznos dologra figyel nagyon, az mindig a legfontosabb: ima, vagy szeretet, vagy művészet, vagy filozófia, valami lényegi dolog. Apropo, filozófia: Byung-Chul Han mester nekem is nagy kedvencem. Boldog nyarat, kedves Márta!
L.M.Zs vagyok, csak valamiért nem bejelentkezve szóltam hozzá...
Óhhh, de szép minden! Szeretem a fotóidat! Köszönöm!
Köszönöm szépen :)
A Szép megmentését olvasom újra.:)
Köszönöm :)
Szia Zsuzsi, szerintem mostanában változtatott a blogspot, én is észrevettem, hogy nem lehet bejelentkezni. Köszönöm, hogy ideírtad a neved. :)
Miért a perzsa nyelv...egy apróságból indult, megismertem néhány perzsa személyt, de nem miattuk, mert velük nem is perzsául beszélek, van más közös nyelv. Csak meglepett, hogy teljesen mások, mint amilyennek a hírek alapján gondolnánk. De talán innen indult. Nagyon érdekesnek találom a történelmet, semmit sem tudtam róla. Nagyon szeretem a perzsa költészetet. És az írás, a betűk, a nyelvtan, engem teljesen lenyűgöz. Kihívás is volt, hogy képes vagyok-e egy ennyire különleges nyelvet megpróbálni megtanulni. Úgyhogy beiratkoztam egy online tanfolyamra. És lassan kezd összeállni. Nincs semmi különösebb tervem vele, csak örömet szerez. :)
Nagyon köszönöm :)
(L.M.Zs.) Ó de szép ez! legyen még nagyon sok örömed benne! (nekem is vannak ilyen nyelvi vonzódásaim, de amilyen antitalentum vagyok ezen a téren, még angolul se bírok, szóval neki se állok, pedig néha eszembe jut, hogy jó lenne megtanulni a kereszténység három ősi szent nyelvét: latinul, görögül, héberül, és eredetiben betűzgetni a bibliát, meg az egyházatyákat. Vagy mondjuk legalább megtanulni elmondani arámul a Miatyánkot - egyszer hallottam, az emlékbe is beleborzongok, Jézus nyelve... Vagy elolvasni tudni a kopt miniatúrák girbegurba feliratait... De az örmény is lenyűgöz, már a nyomtatott betűk is, meg az énekek is olyan gyönyörűek. De tartok tőle, hogy ezek csak vágyak maradnak. 14 éves koromban Izraelben tanultam pár mondatot újhéberül, és tudok néhány liturgikus szöveget, himnuszt és mondatot latinul - a max. realitás az, hogy még megtanulok pár latin szöveget, visszatanulom az elfelejtett olaszt, és esetleg, ha ráveszem magam valamikor, megtanulok kommunikálni angolul. Ez is már-már elérhetetlennek tűnik. De ha mások beszélnek a latin vagy a perzsa nyelv rejtelmeiről, az úgy elvarázsol, mint amikor a zeneelméletről vagy az asztrofizikáról esik szó: akkor is gyönyörködtet esztétikailag a téma, ha az értelmemmel nem tudom megközelíteni, és nem tudom felfogni a titkait soha...
Oh… hogy ez most mennyire megérintett…
Az ébren töltött éjszaka. A sötét és a világosság találkozása… a leírásod egy kicsit a világ teremtését hozta most el nekem… ahogyan a Teremtés könyvében van…
Köszönöm, Márta!
És ez a perzsa nyelv. Kedvet kaptam én is egy új nyelv megtanulásához:)
Ölellek!
Piroska
azért szeretem az írásaidat - m,eg a kedves kommenteket -, mert értelmetnövelő-okosítók, (szellemi táplálék), a fotóidat meg azért, mert lélekvidítók (ó az az első, csodás színei, a tea és a pamutgombolyag hasonlósága♥), összességében meg mindig csodásan érzem a blogodban magamat :) ♥
Nagyon szép ez a gondolat, a világ teremtéséről...igazad van, tényleg olyan érzés... Köszönöm:)
A visszajelzések nélkül csak félig kész mindegyik bejegyzés. Köszönöm:)
Post a Comment