El Camino, első nap.

"2025.04.22. - Labruge

Késő délután, hat óra körül, az óceán partján. A legszebb hely naplóírásra. Ma, Portoból elindulva, megtettem 25 km-t." Idézet az első nap végi naplóbejegyzésből, amit egy nagy kövön ülve írtam, miközben a frissen mosott hajam minden egyes szálát másfelé fújta a szél. Mindenem fájt. A lábaim, a hátam, a nyakam, a derekam. Egy-két rövidebb túrát leszámítva edzetlenül indultam el. Nehéznek éreztem a zsákot, pedig csak a legszükségesebb dolgokat pakoltam be. Valaki azt mondta nekem később az út folyamán, hogy az első ilyen útra mindenki a kelleténél nehezebb zsákot cipel, mert bepakolja a félelmeit is. A félelmet, hogy fázni, éhezni fog, hogy elázik, s mikor elmondtam, én pakoltam könyvet, füzetet is, azt válaszolta, ez az unatkozástól való félelem jele. Kicsit elgondolkodtam ezen, de arra jutottam, a könyv, füzet, toll nekem alapvető dolgok az életben. Szívesen bevállalok értük egy kis hátfájást.

 

Mikor hajnalban elindultam, már derengett az ég alja, néptelenek voltak az utcák. Csak két rendőrt láttam, az egyikük köszönt, hogy "bom caminho!", amitől majdnem sokkot kaptam, teljesen készületlenül ért és nem is jutott hirtelen eszembe, mit válaszoljak, ezért, elég érthetetlen módon azt mondtam, hogy "danke". Utána még szégyenkeztem egy ideig az ügyetlenségem miatt, ugyanakkor büszke is voltam rá, hogy látszik rajtam az ittlétem célja: hivatalosan is zarándok lettem.

 

Sok ideig eltartott, mire kiértem a városból a Douro folyó mentén. 

Leírhatatlan érzés volt végül megpillantani, életemben először, az Atlanti-óceánt. Olyan szép!

Nem volt estére foglalva szállásom - a települések által, kifejezetten a zarándokoknak fenntartott szállásokon, az alberguekben, nem lehet előre ágyat foglalni, aki előbb érkezik, azé a szállás -, de úgy is lementem többször is a partra, hogy közben láttam, ahogy csapatostul húznak el mellettem a többiek. Próbáltam bízni benne, nekem is marad hely.

 

A zarándokútlevelemen volt egy QR-kód, megnéztem, mi az. Néhány adat kitöltésével hivatalosan is be lehetett regisztrálni az El Caminora, gondoltam, miért ne. Ki kellett tölteni egy, a foglalkozásra vonatkozó adatot is. Először bejelöltem azt, amit az adóbevallásomon is szoktam: "alkalmazott". Aztán meggondoltam magam és átváltoztattam arra, hogy "művész". Arra gondoltam, legalább erre a három hétre az leszek, aki lenni akarok. Művész. Egészen pontosan, bár erre nem volt külön rubrika: életművész.