amit gyűjtök:
szép mondatok,
képzeletbeli filmjelenetek,
az esőcseppek gyengéd érintése a bőrömön,
emlékek,
történetek az emberi kedvességről,
talákozások, melyek megváltoztatják az életemet,
beszélgetések, melyek lángra lobbantanak
valamit, amiről nem is tudtam, hogy létezik, a szívemben.
Pillanatokat gyűjtök, ahogy megyek a kertben,
ilyenkor a legszebb, közvetlenül azután,
hogy elállt az eső.
Annyi mindent gyűjtök.
De csak a szívem van tele, csordultig.
A kezeim üresek.
Semmi sem az enyém.
15 comments:
Jaj, ez gyönyörű! 🤍
hasonló a listám, csak én beleveszem azokat a beszédhangszíneket, amelyek altatóként hatnak rám, beleveszem azokat a hangulatokat (nem tudom magyarul egyszóval: japánoknak biztos van rá kifejezésük), szóval az a pillanat, amikor "még nem ered el az eső, de már minden csendes, és a madarak hangja hallik csak és esteledik és tudom, nemsokára hazaérek", beleveszem a listámba azokat a lélegzetelállító pillanatokat, amikor valami festményt- épületet- tájat váratlanul -először -megpillantok ,belesorolom azokat a tapintásérzéseket, amikor egy picibaba arca hozzám ér...az elmúlt napok gyűjteményei
🙏
Köszönöm!
P.
úgy szerettem volna, ha mások is kedvet kapnak "gyűjteményük" leírására♥
Nem tudom Márta mennyire szereti, ha virtuális kávéházzá alakítjuk a blogját, de ....
"Szíveket gyűjtök.
A szív jelkép. Az embert jelenti.
Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.
Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember." (helyettem írta Mácz István. Itt az egész szöveg: https://illuziok.blog.hu/2008/02/05/macz_istvan_sziveket_gyujtok)
De én gyűjtök DOLGOKAT is. Bár most már egyre inkább továbbadom őket, a hozzájuk fűződő történetekkel együtt. És persze gyűjtök fényeket, illatokat, hangulatokat, amik leginkább az enyimek, és bármennyire igyekszem elosztogatni, ezek megmaradnak nekem.
köszönöm 🌿
köszönöm ✨
🩵
köszönöm🌿
✨
Amit gyűjtök:
-kavicsok innen-onnan, olyanok, amik tenyerembe bújnak
-a legkülönbözőbb levelek alakjának sokszínűségére való rácsodálkozás, néha ezeket lerajzolom, megfestem, lefényképezem, így jönnek haza velem
-azok az anyagok, amik engedelmesen simulnak az ujjaim alá (cérna, fonál, vászon, papír, agyag, föld…)
-a szívmelengető pillanatok, amikor valami olyat tudok adni, amire én már régóta szomjazom – és így kicsit nyakatekert módon, de mégis megkapom sóvárgásom tárgyát, hiszen belekerülök abba a helyzetbe, amikor az a rég vágyott dolog áramlani kezd
-az engem megérintő kifejezések, írások, versek, könyvek szavait (sok tőled van, kedves Márta!)
köszönöm:)
ha úgyis gyűjtöd a szép mondatokat, figyelmedbe ajánlom Török Ábel új könyvét, "a harmadik ég"-et
köszönöm szépen az ajánlást, mikor legközelebb Magyarországon járok, keresni fogom 🌿
Post a Comment