Most tudtam meg,

hogy itt, Németországban holnap ünneplik az Apák Napját. Szabály szerint mindig Pünkösd előtt a második csütörtökön van, most véletlenül éppen május 1.-re esik. Ezeket a kis ajándékokat az iskolában készítették a lányok Tibinek...
Amúgy Magyarországon június 3. vasárnapján ünneplik állítólag, de én ennek nem sok jelét láttam. Szóval, minden apukának, és főleg az enyémnek, na meg a lányaiménak is, Boldog Apáknapját, bármikor is legyen az hivatalosan a naptárba bejegyezve! :)

Ahhoz képest,

hogy nem igazán tudok jól főzni, tényleg nem, - nagyon szeretek. Jó, hogy itt a tavasz, mert lehet sok zöldséget venni, és ezeket még főzni sem kell. Ma is vettem: vörös káposztát, fehér káposztát, sárgarépát, zellert, salátákat, paradicsomot, paprikát, retket, hagymát...Ezeket jobbára nyersen esszük meg, szoktam kitenni az asztalra egy tálba mindenfélét összevágva-reszelve, és a gyerekek lassan eltüntetik.
Mióta itt vagyunk, egyszer vagy kétszer vettem bolti kenyeret is, de a család követelte vissza az én kenyeremet. Régebben pont fordítva volt. Amúgy messze vagyok még nagyon a reform meg bio meg ilyenek étkeztetéstől, de jó látni, hogy a gyerekek is a jót igénylik. Engem meg boldoggá tesz jelenleg a zöldségek íze, színe, illata, aprítgatása, tálalása ( jó terápia honvágy ellen! :)... És arra is jó gondolni, hogy ha egyszer kedvünk lesz elköltözni valami tanyára, vagy hegyek közé, vagy valahova, akkor csak egy darab föld kellene, és elő tudnánk állítani az asztalravalót. Jó, nemcsak egy darab föld, mert kellene egy saját malom is, de azt majd megveszem az ebay-en. :)
( A képet csak úgy feltettem, hogy feldobjam a pósztot, a hétvégén készült kb. 35 km-re a tőlünk. )

Ha azt hittük

volna is, (amit persze nem hittünk), hogy könnyű lesz...hát nem könnyű. A blog kicsit önfegyelmező eszköz is, hogy a jónak és szépnek állítsak emléket. Erre amúgy is hajlamos vagyok, mert makacsul hiszek abban, hogy az élet szép, az emberek jók, ésatöbbi. Olyan dolgokat tanulunk meg, egymásról is, meg úgy egyáltalán, amire nem lett volna alkalmunk, ha maradunk a régi kerékvágásban. Az élethez bátorság kell. Ami nem öl meg, az megerősít. Meg ilyenek. Hogy a közhelyekben mennyi igazság van!!!

Sára

passzív nyelvtudása kicsit aktívizálódott ma, azt hiszem először, mióta itt vagyunk. Ugye van ez a Schulgarten tantárgyuk, ami elvileg szerdán kell legyen, de ezen a héten ma volt, gondolom a szép idő miatt, és mi nem vittük ma a cserecipőt. Sára odament a fráuhoz, és azt mondta: Schuhe nein! Vagyis: Cipő nem! :)

A süticsere

óta kicsit mintha leomlott volna egy kis falacska a szomszédasszony és köztem, ma reggel cseverésztünk is kicsit, de tényleg. Tudott ajánlani gyerekorvost, akihez el is mentem Enikővel, mert jövő héten kezdi az ovit, és kell egy igazolás arról, hogy egészséges. Mondjuk, pontosan két és fél órát kellett várni, de mikor végre mi is sorra kerültünk, nagyon kedvesek voltak, és egész jól értekeztünk. Ezzel el is telt a délelőtt nagyjából. Ja, végülis sikerült megvennem az ebay-en Narnia Krónikáit, elég drágán, mert más is nagyon licitált érte. De most már az enyém, ma érkezett, és lássuk be, az már nem volt fenntartható állapot, hogy egy Narnia-rajongónak ne legyen meg ez a sorozat...:)

Szomszédok

(Én szerettem annak idején ezt a sorozatot...)A szomszédainkról még nem írtam. Hat lakás van a házban, látásból mindenkit ismerek, mondhatni, köszönőviszonyban vagyok a népekkel, ennél nem több. Nemcsak a nyelvi akadály miatt (milyen jó, hogy van mit okoljak mindig), de amúgy sem vagyok nagyon haverkodós, itt meg pláne óvatos vagyok, mert nem ismerem a helyi szokásokat, hogy mit illik, mit nem...A szembeszomszédék fura család. Még nem sikerült megállapítanom, hogy pontosan hány gyerek van, mert van, hogy csak kettő, de van, hogy négy-öt is. Szerintem vannak előző házasságból való gyerekek, és van közös is, de nem tudom, ki kinek a mije. Tegnap ugye sütöttem a kifliket, és gondolván egyet, vittem át nekik is belőle. Még jó, hogy nem gondoltam kettőt, mert akkor biztos nem vittem volna. (Én mindig meggondolom a jó döntéseimet, és átváltom őket rosszakra. Ilyen is kell legyen valaki...) Örültek neki, meg minden, és ma visszahozták a tányért, de nem üresen. :) Szóval bonyolult az élet, és bonyolultak a kapcsolatok is, de két ember között legrövidebb és legegyszerűbb út ... a süti. :)

Pezseg a

kulturális élet itt, Bad Berkában...Ma például virágvásár van, körítve az elmaradhatatlan német fúvószenével, meg miegymással. Miután egyik virágárustól a másikig rohangáltam elragadtatásomban, végül is vettem: petrezselymet, zellert, citromfüvet és kakukkfüvet, és most már van nekem is kicsi ügyes konyhakertem. És végre megtaláltam az édes pici piros edénykém hivatását is, mert hát vele fogom locsolni a fűszereimet. Ezenkívül vettem öt kis cserép földiepret, öt cserép virágot, de őszintén szólva nem tudom, mi a nevük, és bónuszként magamnak egy cserép levendulát, a tihanyi mezőket felidézendő...A lányokat sikerült lebeszélnem az ugrálóvárról is és a giccses lufikról, meg ilyenekről is. Igen, tudom, hogy eddig szinte minden virágom kipusztult, de adtam magamnak még egy esélyt. (Ja, egy kérdés: a fűszernövényekkel kell mást is csinálni locsoláson kivül?)

Ez a kép

azért érdekes, legalábbis nekem, mert ez a kismadár minden délután kitelepszik a szemben levő ház tetejére, ugyanarra a helyre, és valami nagyon szépen eltrillázza a mondanivalóját. Most is direkt azért néztem oda, mert meghallottam a hangját. Áttörés: már van itt is egy barátom! :) (U.i. De azért nem megyek át Assisi Szent Ferenc-be....)

Valami

igazi hisztis áprilisi napunk van. Ha az ember elindul valahova, jobban teszi, ha visz magával: esernyőt, napszemüveget, napolajat, tavaszi kabátot és téli kabátot is. Láttam egy plakáton, hogy ma délelőtt a város óvodásai fognak énekelni a központban felállított májusfa körül. El is mentünk Enikővel, mert ilyet még nem láttunk, meg aztán egy ilyen kis helyen az ember megragad minden szórakozási lehetőséget, ugye. Szegény kis óvodások...eléggé pórul jártak, mert a kezdéssel egyidőben eleredt az eső is, pedig előtte még sütött a nap. Azért dalolásztak lelkesen egy darabig...Mi meg egy jót sétáltunk az esőben. ( Még mindig nincs gumicsizmám.)
Sára és Anna még egy szót sem beszélnek az iskolában, de ez valahogy nem akadályozza őket abban, hogy jól érezzék magukat. ( Amúgy ma az egyik tanár bevitt a suliba pórázon egy malackát, én is láttam.) Itthon azért mondanak egy-egy szót. Az "e" betűt következetesen "ö" -nek ejtik, ahogy itt szokás. Nekem azért a "Zirkel" az cirkel, és nem cirköl. Egyelőre.
Most pedig, eme érdekfeszítően izgalmas poszt végeztével még megiszom a vaníliás teámat, (ami Tibi szerint egy nonszensz, szerintem meg nagyon finom...) és még sütök ma egy kenyeret, meg lekváros kifliket, meg még nem is tudom mit, mert drága családomnak olyan jó étvágya van mostanában, hogy eldöntöttem, én szeretek sütni-főzni, mert az ember mégiscsak nagyobb kedvvel csinálja azt, amit szeret.

A

szorgalomról szóló bejegyzéshez szeretnék még hozzáfűzni valamit: ma délután, mikor kérdeztem Sárától, hogy rend van-e a szobájukban (költői kérdés...), az volt a válasz, hogy nem tudja, mert épp azt játsszák, hogy Enikő a szobalány, és rábízták a rendrakást.
Már csak Enikőt kell felkészítsem az életre, a nagyobbak szerintem el fognak igazodni...

A gyengéimről...

Ezekből nagyon sok van, most nem lesz róluk lista, de bocs...Csak azt akarom megemlíteni, hogy ugye olvasok néhány blogot. Na, és ha valaki, valahol, valamilyen oknál fogva ételről ír, hát én azt általában elkészítem, mert nem tudok másra gondolni, amíg ki nem próbálom. Így ma lángost sütöttem, és finom lett, és a nyolc darabból csak kettőt égettem el.

A szorgalomról

A szorgalommal, mint olyannal, úgy általában is, meg úgy mindenféleképpen vannak gondjaink...Például a gyerekszoba többnyire háborús övezetté van nyilvánítva. Ha mégis rendrakásra szólítok fel bizonyos illetőket, akkor:
1. ameddig csak lehet, süketnek tetetik magukat, ha már nem lehet húzni a dolgokat, akkor
2. jön a következő szállóige hangoztatása: "Nem én pakoltam szét a dolgokat!"
3. aztán hirtelen mindenkinek elkezd fájni: 3.1. a hasa, 3.2. a lába, 3.3. a keze stb.
4. következik az időhúzáspraktikák tárházának felvonultatása, és végül
5. én magam rakok rendet.
Valamit valahol nagyon elrontok én, tudom, csak nem tudom, mit. Bár még nincs olyan nagyon messze az gyerekkorom, amikoris én voltam a rendetlenek rendetlenje, de tényleg, és ez még enyhe kifejezés. S lám, mégis, milyen szép rendezett most a lakásom. Majdhogynem a földről is lehetne enni nálam. Na jó, ez nem igaz.
Addig is, míg felnőnek, és férjhez mennek, és onnan már a férjek gondja lesz ez az egész - hát addig kibírom. Örülök, hogy van ki után rakosgatni. Vagy becsukom a gyerekszoba ajtaját. Vagy valami.
Egyébként az árulkodással is vannak gondjaink, például nemrég azt mondta valamelyik: "Anyaaaaaa, Anna állandóan árulkodik rám!"

Valami

gyönyörű idő van, végre. Itt átfolyik egy patak a város közepén, és ott jól megtanulmányoztuk a vadkacsák szerelmi életét. Két dolog biztos: 1. több a fiú, mint a lánykacsa, és 2. ha megjelenik egy kacsahölgy, akkor mindjárt iszkolhat is tovább, mert azonnal egyszerre négy-öt kacsafiú is akar neki udvarolni. Gondolom, ez az élet rendje kacsáéknál.
Amúgy meg kiderült, hogy a Schulgarten nevű tantárgy tényleg kertészkedést takar, ma meg is mutatta Anna, hogy hol gazoltak meg gereblyéztek. Kíváncsi vagyok, vajon fognak-e ültetni is valamit majd.
Csodálatosak ezek az egyszerű dolgok. Számomra rengeteget jelent, hogy egy igazán szép helyen lakhatok jelenleg. Kicsit elfeledteti velem még a nyelvi akadály miatti magányt, és a tartósnak tűnő fejfájásomat is.

Miről álmodik egy patak?

Ha akarsz, fuvolázni megtanulsz.
Utánozni a vihart is lehet.
Milyen időt várhatsz, megtudhatod.
S a Holdba szállnak már az emberek.

De senki nem tudná megmondani,
hogy miről is álmodik egy patak.
És senki sem tudna teremteni
egy almát, egy fát vagy egy madarat.

Jan Rousselot

Ilyesmikkel

szórakozom, nem tudom mennyire látszik a képen. Egy kartonlapra ragasztom az erdőben összeszedett kincseket (tobozok, kövek, csigaházak stb.). Igazából nem tudom, hogy néz ki egy normális évszakasztal, de a miénk ilyen, és a lányok egyelőre szépen játszanak vele. Közben már rajzoltak a kartonra füvet, és állítólag patak is lesz, meg híd a patakon át, gondolom, hogy halak is a vízbe...De én inkább visszavonulok, nekik úgyis jobb ötleteik vannak, mint nekem.
Annát ma nem engedtem suliba, mert olyan kis elesett és sápadt volt reggel, de aztán magához tért, nagyonis. Nem tudom máshol hogysmint, de itt már megint esős idő van, éppen ezért ezt a számot hallgatom állandóan. I can see clearly now, the rain is gone... Ja, és rájöttünk, hogy Sára egyik osztálytársa, egy kisfiú, a mellettünk levő házban lakik. Pont úgy néz ki, mint Kóka János kicsiben, de nagyon aranyos.

Nem akarom elkiabálni, de

azt hiszem, beléptem a fejfájósok táborába. Pontosabban: a hétfői fejfájósokéba. Mert a múlt hétfőn is, és azelőtt is fájt a fejem egész nap, és ma is, és onnan tudom ilyen pontosan, hogy a foci is ilyenkor van. De nem hiszem, hogy lenne valami összefüggés.
Azért az jó, hogy legyen bármennyire szomorú, vagy jókedvű az ember, egyik sem tartós állapot. Mert például, ma is, a postán, látom, hogy egyszer csak elszalad a postásfiú, pedig épp próbáltam neki elmagyarázni, hogy ajánlva akarom feladni a levelet. Jött is vissza egy idő múlva, hozott egy szép fehér görényfélét a karjaiban. Gondolom, a házikedvence lehet, és elszökött az ebadta. Vagy direkt így akarják felvidítani a klienseket.( Amúgy az ajánlott levélnek nem úgy mondják, hogy rekommandiert, de így is megértik. )

Á, nincs kedvem

semmihez. Vagány lenne mindig összeszedett és optimista hatást kelteni, hát nem tudok. És nem is célom, bár az utóbbi időben igazán jól fésült pósztok születtek. Azonkívül, hogy só helyett cukrot tettem ma az ételbe, az is bosszant, hogy németül még nem tudok, angolul pedig már nem tudok. Semmit se tudok rendesen. Jaj. (Viszont magyarul még tudok. ) Mindenhez értek egy picit és semmihez se igazán. (Miért hogy, a gyerekek mindig akkor vannak a leghangosabb kedvükben, mikor én csendben és diszkrét visszavonultságban akarom sajnálni magam?)
De legalább itt szórakozom a német mentalitás legújabb megnyilvánulásán: tegnap felfedeztünk egy kis penészféleség foltot egyik szoba sarkában. (Ez új lakás, és szerintem nem száradt ki rendesen a fal, vagy nem tudom.) Ma szólt Tibi az irodában, hogy mi van, és az előbb jött is a közvetítő, befújta valamivel a falat, úgyhogy most nincs folt. És hozott egy újabb komplett szerződést, ami szépen ábrákkal dekorálva bemutatja, hogyan és hány percig kell egy nap szellőztetni. Ezek szerint pontosan 5 féle szellőztetés van. És most szerződés is rögzíti, hogy mi ezeket végre fogjuk hajtani. Illetve hát naponta 2-szer kell szellőztetni, szabadon variálva és kombinálva az 5 féle lehetőséget. (Eddig naponta 4-szer szellőztettem, most akkor lehet, hogy benyújtok egy újabb szerződéstervezetet, hogy egyezzünk ki a háromban.)
Hogymikvannak!

U.i. Utólag betettem a szerződés ide vonatkozó oldalát, kinagyítva és szótárral vagy anélkül ti is okulhattok belőle

Boldog szülinapot, Enikő!

Öt éve született, egy húsvét vasárnapi délutánon...


Kiscsalád



Sára és Anna napok óta ajándékokat készítettek titokban


A fakockák nagy örömöt szereztek

Aki itt most engem

olvas, még azt hiszi a végén, hogy egy merő kirándulás az életünk, pedig nem is, igazán. Tény, hogy ma is voltunk, de Tibi csak hétvégén ér rá, hétközben tulajdonképpen csak mi, a lányok megyünk erre-arra. Ma esős, ködös idő volt, de azért elmentünk, egy tavat akartunk megnézni, csakhogy nem láttuk a köd miatt, pedig ott álltunk a partján. Ezek a kirándulások amúgy nem annyira zökkenőmentesek, merthogy mindig van a családban olyan, akinek nincs kedve menni, aki fáradt, akinek egyszerűen csak nyafoghatnékja van, ésatöbbi. Ha mindenki jókedvű, akkor vállalom én a kivétel szerepét. De biztos csak nálunk van ilyen. Szóval esernyővel kirándultunk, valami 15-20 m-es fenyők között. Viccesen néztünk ki, mint valami törpék. Nem csodálkoztam volna azon sem, ha manók vagy tündérek lépnek ki a fák közül. Mióta hazaértünk, próbálom magam utolérni a házimunkával, sikertelenül. Ja, és megérkeztek a fakockák Enikő szülinapjára, nagyon szépek, itt rejtegetem az ágy alatt még holnapig. A feladó tett a csomagba bónuszként egy nyalókát is, amit majd mindjárt én fogok megenni, mert van már némi elképzelésem arról, hogy mi történne, ha a gyerekeknek adnám. (Egyszer volt már ilyen, tehát, hogy egy nyalókára jutott két gyerek, s mikor egyik nyalta a meg, a másik ordított, és viceversa. Kímélnem kell az idegeimet néha.)

Piknik, piac, péntek és

más pé betűs szót nem tudok már ide kitalálni, pedig el akartam mondani, hogy tegnap éjfélig oldottam a tanácsolt Volkshochschule honlapján talált teszteket, hogy felmérjem a nyelvtudásszintemet. Van olyan, hogy A1, A2, ezek a kezdő szintek, meg olyan, hogy B1, B2, ezek a középszintek, és van C1,C2 is, de arról nem is teszek említést. Az A1-es teszt simán ment, az A2-es 85%-os lett, de ide tartozom, merthogy ez azért nem egy biztos tudás. Weimar-ban szeptemberben fog egy kurzus indulni, de el szeretnék azért menni, és megérdeklődni, nem lenne-e számomra hely valahol már májustól is. Soha nem lehet tudni. Tiszta lelkes vagyok.
A könyvolvasással elég jól haladok. Az elején szinte minden szót kiírtam magamnak, és megkerestem a szótárban, de most már egymás után olvasom az oldalakat, na nem azért, mintha minden szót értenék, de valahogy összeáll bennem a szöveg, és élvezem nagyon. Elmesélni németül biztos nem tudnám, persze. Nagyon érdekes, hogy van ez a nyelv, amit elvileg nem is szeretek, éppen ezért otthon nem is tudtam haladni vele semmire, de mintha lassan mégis kifogna rajtam...Minden lehet szép és izgalmas, csak megfelelően kell hozzáállni, jó lenne ezt végre megtanulni.
Apropó nyelvtanulás: Sárával gyakorolgatjuk a magyar és német betűk közötti különbségeket, melyiket hogy kell olvasni...Na, és tegnap felolvasott egy szöveget az osztály előtt , kevés hibával, és jól megtapsolták a gyerekek.
(Ja, ami a piacot illeti: itt pénteken van a piacnap, és ma végre eszembe jutott elmenni, és hihetetlen, de itt is pont azok a cuccok vannak, mint otthon a piacokon...Akkor már inkább marad az ebay.)

Ha péntek, akkor piknik...

Felmásztunk ide, ahol a madár se jár már...


A hegymászók ebédje


Ide is építünk egy kunyhót


Sári gatyafék segítségével lefelé

Ma Anna

egy órával hamarabb végzett a sulival, mint Sára, és szép idő lévén, nem jöttünk haza közben, hanem elmentünk felfedezni az erdőt. Mostanában mindenhova kis házikót akarnak maguknak építeni, Anna már ebben az erdőben is kinézte, hogy hol legyen az a kis kunyhó, amely elé majd letéve egy széket szépen elüldögél.:) Enikő meg amúgy is állandóan házakat rajzol, épít a kis kockáiból, és képes egész délelőtt arról beszélni, hogy hogyan is rendezné be ezeket. Úgy látszik, most ilyen korszakuk van.
Holnapra pikniket ígértem nekik ugyanott, mert most is az éhség kergetett minket haza...

Így kirándulnak a jó kistestvérkék:)


Két kis madár fenn a fán...


Ide fogunk magunknak kunyhót építeni...

Lassan, de biztosan

kezdek rászokni az e-bay-ezésre. Aki nem tudná, ez egy olyan valami, ahol akik el akarnak adni cuccokat, felteszik a fényképét a netre, a vevők licitálnak rá, és aki legtöbbet ígéri érte, az viszi el. Amúgy egyedül az öcsém hibás ezen legújabb szokásom miatt, mert ő mondta, hogy van ilyen, és például Enikőnek 1 euróért (+ postaköltség) vettünk egy kb. 240 db-os fakockakészletet, ami remélem, hogy megérkezik a szülinapjáig. Gyerekkoromban nekünk is voltak ilyen fakockáink, és mivelhogy mi sem voltunk a legjobb gyerekek, egyszer kaptam is a fejemre egy ilyen kockával, és tudom, kedves Zs., hogy utálod, hogy ezt mindenkinek állandóan elmondom, de ez az én blogom és azt írok bele, amit akarok. :) És ma kinéztem magamnak egy csomó könyvet, például a teljes német Narnia sorozatot is 1 euróért kínálják, meg Oscar Wilde, meg Thomas Hardy könyveket is láttam...Muszáj fejleszteni valahogy a német szókincsemet. :)
Mondjuk, nincs saját licitálási jelszóm, vagymim, csak Tibinek van, de ez jó is így, mert még a végén fűt-fát összevásárolgatnék, szóval kell egy felügyelő bizottság is a folyamatba. :)

Ma beírattam

Enikőt óvodába, illetve hát visszavittem a korábban elhozott űrlapokat kitöltve, és "megbeszéltük", hogy mi mennyibe kerül, mit kell vinni, napirend, ilyesmi. Apropó a mennyibe kerül: mikor meghallottam az összeget, amibe még az ebéd sem tartozik bele, majd' leestem a székről, de aztán valahogy kiderült :), hogy három gyerekünk is van, és ez már jelentős kedvezményt von maga után (kb. 50%), persze ehhez be kell hozni az igazolást a Kindergeldkasse-tól, amit még valakinek be kell szereznie Erfurtból, és az a valaki én leszek. Illetve hát igazoláskérés előtt még azt kellene elintézni, hogy egyáltalán kapjunk olyat itt, hogy Kindergeld, mert igazolást csak arról tudnak adni, ami létezik. Csak előtte még meg kell kérjem Tibit, hogy vegyen nekem egy GPS-t az autóba, ami tud magyarul is beszélni, hogy egyáltalán el ne tévedjek, és egyáltalán megtaláljam a hivatalt (és aztán haza is találjak). Ha már ott leszek, addig el nem jövök, míg el nem magyarázom, mit akarok.
Azoknak, akik szkeptikusak tájékozódási képességemről elejtett félmondataim igazát illetően mondom: még itt, ebben a pirinyó városban is eltévedtem tegnap, pedig csak összvissz három vagy négy nagyobb út, és néhány kisebb utca található benne.

Az úgy van,

hogy minden reggel én viszem autóval Tibit munkába, még mielőtt a gyerekek iskolába mennének. Na, és van a klinika előtt egy hatalmas parkoló, amelynek van egy bejárata és egy kijárata. Az első munkanap után valamiért megváltoztatták a dolgokat: felcserélték a bejáratot a kijárattal. Én tudok kresz-táblát olvasni, ezért látva a piros körben a vízszintes fehér csíkot bementem az új bejáraton, és kijöttem az új kijáraton (tehát be a régi kijáraton és ki a régi bejáraton:). De a népek többsége így 3 hét után is a régi útvonalon járkál, és csak a véletlenen múlik, hogy nem lesz koccanás a kimenetnél, mert csak egy autó tud a kapun átmenni.
Dilemmám a következő: vajon menjek-e továbbra is a helyes, de kockázatos útvonalon, vagy követve a többséget, válasszam a helytelen, de szerintem biztonágosabb megoldást?
Merthogy: 1. én szabálykövető is, és 2. nyájszellemmel megáldott nőszemély is vagyok. Elég unalmas, nem? Tudom, hogy érdekesebb, ha valaki lázadó, és individualista, vagymi, de például én soha nem festettem lilára a hajam, csakhogy kitünjek a tömegből, mert én jól elvagyok a tömegben, észrevétlenül és boldogan. Most is csak az a problémám, hogy az 1.-es pont ütközik a 2.-el.
Hiába, nehéz a tisztességes eu-polgárok élete, még itt is...

Ha hétfő, akkor foci!

Tegnap Anna is rászánta magát egy kis mozgásra, így most már két copfossal gyarapodott Bad Berka kicsiny lányfocicsapata.:) Mintha kicsit túl elegánsak lennének ebben a kabátban, de indulás előtt két perccel még azon vitáztunk, hogy hajlandóak-e felvenni a szakadtabb cuccot, és hát nem voltak hajlandóak. Amúgy meg annyira fújt a szél, hogy én majd' lefagytam. Meg is kérdeztem a végén, hogy mi van akkor, ha nem szép az idő, esik az eső ésatöbbi, akkor is meg van tartva az óra? A válasz "immer" volt, illetve hát ennek itt valahogy "immö" hangzása van. Szóval, esőben, szélben, viharban edzzük a lányainkat a szép jövőre...