Holnap

Sára és Anna két órával később kell suliba menjen, mert ma este lesz a Németország-Törökország elődöntő, és hát ezért. Nem mondom, hogy nem jó ötlet.
Amúgy, visszatérve az EB-re, és a bennmaradt csapatokra: mi van akkor, ha egy Törökország - Oroszország döntőhöz lesz szerencsénk? Én nem értek annyira a földrajzhoz, de szerény ismereteim szerint ez akkor is enyhén vicces lenne.

Közben rájöttem, hogy

nincs is hol nézzem az EB meccseit...Azért mindig elolvasom a híreket, és amit lehet, megnézek neten. Például láttam a Németország-Lengyelország meccs góljait. Örültem is nekik, mert úgy gondoltam, hogy most a németekkel tartok. Azért nem semmi, hogy pont Podolski rúgta be a gólokat. Aki ugye lengyel, és az egész családja Lengyelországban él. Elég visszafogottan ünnepelt, ami érthető és szimpatikus is.
Amúgy itt nagyon érezhető az EB láz, az autók tele vannak kis német zászlókkal, szinte én is vettem egyet a múltkor...Meg persze a szokottnál is több sör fogy, gondolom, meg a nyitott ablakon át hallom a fenti szomszédasszony szurkolását, mikor helyzet van, ilyenek...:) Szóval, zajlik az élet, a szó mindenféle értelmében, mert például tegnap Sára beszerzett egy sípot, Anna pedig egy berregtető-valamit, amit szurkolásnál lehet hasznosítani, és ebben a hangzavarban nem érzem úgy, hogy nagyon kilógunk a sorból.