ráadásul még mindig nem tudok elég jól németül,
van puha, piros takaróm, mibe beleburkolódzni könyvvel-teával,
van hallgatásom, mibe belesüppedni, ha úgy vélem, bántanak,
felcsattanásom, jogaimat védendő
...és vagy te.
te drága.
te esendőségedben, sértettségedben, szomorúságodban is gyönyörű.
s mert csupán csak puszta léted is elég ok rá, hogy felkeljen keleten reggel a Nap,
h á t j ó .
összeszedem magam.
veszek cserépnyi nárciszt, neked, kezemben tartom, míg becsengetek megkérdezni, jók lettek-e az orvosi leletek, s nem nézek félre, ha koldulsz az utca sarkán, s nem hagyom leveleid választalan, indulásod öleléstelen, a jót, mit adsz, köszönet s a rosszat bocsánat nélkül.
nem akarok már semmi mást, - maradjunk annyiban: hosszú volt a nap - csak jó lenni, jó mindhalálig, vagy ha ez így túl drámai, mint ahogy tényleg túl drámai, kezdetnek az is megfelel, ha elég jó leszek vagy nem túl rossz
ma estig.
