Mikor

december elején - különböző családi és más okok miatt - csökkentettem a munkaidőmet az irodában, már tudtam, hogy amint lehetséges, újranyitom a cipősdoboz boltomat. Továbbra is dolgozom, itthon is sok a tennivaló, ezért lassan haladok. De szabad perceimben igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, melyek igazi örömet okoznak. Az elmúlt hetekben megálmodtam és létrehoztam egy ehhez a bloghoz kapcsolódó zine-t. A bevezető írásból idézek:
A zine egy handmade, self-published, nem professzionális, nem hivatalos kiadvány. Nem célja a nagy forgalom és nagy profit elérése...Készítheti egy vagy több személy, sokszorosítása nyomtatóval, másolóval történik. A legtöbb zine valamilyen adott téma körül forog: kötés, feminizmus, politika, költészet...Legyen hát akkor ez itt egy zine. Egy szeretettel és lelkesedéssel és örömmel megálmodott, írt, ragasztott és rajzolt, egészen kicsi zine. Témája pedig nem más, mint: Minden ami jó. Minden ami szép. Minden ami igaz.
Ha valakit érdekel, a boltban több információ is van róla. Ha valakit érdekel, meghívhat engem egy csésze finom kávéra.

Már

karácsonyi dalokat próbálunk a kórussal, de a szívem még csakis az őszé. Virágok nyílnak a kertben, s néha van pillanatnyi idő megállítani a napfényt, mielőtt gyorsan, nagyon gyorsan eltűnne a domb túloldalán.
Talán túl sokat vártam olyan dolgokra, amik már elmúltak, vagy nem is válnak valóra soha.
Most itt élek a jelenben, azokkal, akiket szeretek.
S ez nem jelent néha sem többet, sem kevesebbet, mint tíz percet s egy nyugodt kis sarkot a káosz közepén, az asztali lámpa fényének sugarában, ahol fekete gyöngyöket varrok egy horgolt, piros kitűzőre, mely dísz lesz valakinek, akit nem is ismerek, a kabátján, s mindez miért?
Csak azért, hátha szebb lesz kicsit tőlünk ez a világ.

Egyetlen barátaim.

Elkészültek a karácsonyi képeslapok, s meggyőződésem, hogy nem túl hamar. Nem csillogóak, nem villogóak, nem feltűnőek. Lehetnének szebbek is. Az erdők-mezők csendjében születtek, egy-egy séta alkalmából, vagy a konyhaablakon besugárzó világosság utolsó sugaraiban.
A lapok hátuljára apró kis szövegeket írtam, angolul, - elfér mellette bőven a saját üzenet is - mindenféle adventi várakozó szövegeket, az elmúlt évek alatt általam már megírt gondolatokból inspirálódva. Számomra advent egy út, amelyen hazafelé tartok, - még nem érkeztem meg, de tudom, hogy megérkezek és várni fognak rám.A karácsony pedig egy ajándék, még nem bontottam ki, de tudom, hogy az enyém és nagyon szép lesz.
Örömmel veszem, ha - mindenféle elvárástól menten - kicsit körülnéztek a cipősdobozomban. Köszönöm!