Mivel a

régi varrógéppel nem boldogultam, kaptam egy másikat. Használtan vettük, és úgy tűnik, neki nincs allergiája a mártákra.


Friss lelkesedésemben ilyen kis haszontalanság varrásával töltöttem a délutánt...Higgyétek el, nem akarjátok látni, milyen rendetlenség van mindenfelé. Ha az ember nincs résen és a gyerekek azt látják, anya nagyon belemerült valamibe, kihasználják a lakás adta lehetőségeket.:)
Mindenféle kinőtt ruhadarabokból állítottam össze a házikót és virágokat tervezek hímezni köré. Egy könyvben láttam ilyesmit. Még nincs készen és perszehogy nagyon girbegurba lett, de pont az tetszik benne, hogy egy magamfajta kezdőnek is jó érzés varrni, és ha akarom, azt mondhatom a hibákra, mint a pipiske: Én is így akartam!

Igazából

arra gondoltam, jobb lenne, ha nem mutogatnám ezeket a babákat (most készült el a harmadik...) Pontosan tudom, hogy minőségi szempontból sok-sok kívánnivalót hagynak maguk után, tehát olyan kis setesuták, meg aztán nem is a javasolt anyagokból készültek, de ha elmondanám s ha elhinnétek, hogy amúgy nem tudok egy zoknit sem normálisan megvarrni, szóval ahhoz képest...Csak próbálkoztam, de mikor láttam, mennyire örülnek nekik a gyerekek, felbátorodtam mindjárt három összefércelésére. Vannak nekik más babáik is, de ilyen szeretettel egyiket sem fogadták. Elfogultak na.
Szóval ma egy ilyen napom volt, a családom türelemmel tolerálván elvarázsolt állapotomat.



Estére pedig megérkezett hozzám a világ túlsó végéről egy szépségekkel teli kis csomag, ami azóta is állandó mosolygásra késztet. (Köszi, milliószor is! :)

Mivel ma

egész nap esett az eső, ( plusz nem mostam, nem főztem, nem vasaltam), elkészült Anna babája is...szinte végig mellettem ült a kicsike, míg varrtam. Megígértem Sárának, hogy holnapra az övé is elkészül, úgy hogy reggel majd hozza valaki nekem ágyba a kávét...

A minap

takarítottam a ruhásszekrényekben, rendszereztem a ruhákat, ilyesmi...így lett egy nagy kupac kinőtt, foltos, miegymás ruhadarabunk, amit szépen eltettem, majd csak lesz vele valami. Például ma két pólóból lett is egy ilyen kis kézzel varrt rongybaba Enikőnek.



Nagyon nem instant dolgok ezek a kézimunkák...Például már mióta mind horgolom a takarót (naponta max. 3 négyzetre vagyok képes, mert nekem egy négyzet elkészítése fél órába telik, innen-onnan lopom el rá az időt - illetve hát inkább kihasználom a holtidőket, amikor ugysem lenne érdemes másnak nekifogni.) Szóval eddig lett 36 négyzet, és tegnap összehorgoltam őket, hogy lássak már valami eredményt is.



Szóval, lehet, hogy látszólag időpazarlás ilyesmi dolgokat létrehozni - én mégis remélem, hogy a használói, a gyerekek érezni fogják a sok szeretetet, imádságot, amit a fonalakkal, rongydarabokkal együtt belevarrok a dolgokba...vagy mittudomén, nem szándékoztam ennyire fennkölt lenni...

Első dolgom,

miután hazaértem ma reggel, természetesen a Brekihez vezetett. Csak épp a kabátot, cipőt vettem le. Ezt a kis táskát varrtam, nyilván nem azért, mert most sürgősen szükségünk lenne egy ilyenre, hanem mert kezdésnek mindenki ilyet varr. Nyilván nem estélyi ruhával kell kezdeni. Erőt véve magamon, nem sorolom fel a hibáit, hanem örülök neki, és bízok benne, hogy akad majd valami miegymás, amit tartani lehet benne, hogy ne csak "szép" legyen :), hanem hasznos is.