Feketeribizli.

Megkínlódtam vele rendesen. Városi lány vagyok s a konyhában sem az a tűzrőlpattant perszóna...hát így épp csak hogy elboldogulok a kis kertemmel és háztartásommal. Például sose szedtem még feketeribizlit, de gazdag lett a termés és annyi jót olvastam róla, hogy mindenképpen szerettem volna mind egy szemig hasznosítani. Egy álló napig s egy fél éjszakán át tisztogattam a szemeket. Felét legfagyasztottam süteménybevalónak, feléből pedig lekvárt főztem (ez utóbbiba belefőztem egy citrom levét is, nagyon jó tett neki.)

A kis bogyók meg a hosszadalmas munka öröme szép színné, illattá és ízzé lényegültek. És finom feketeribizlitortává ebédre. A gyerekek pedig kiérdemeltek egy holnapi strandolást, köszönetképpen hogy elnézték ma anyjuk kizökkenését a napi dolgokból.

Míg

a lányok apás szánkózáson voltak ma délután, én elkészítettem ezt a sült almát, amit a változatosság kedvéért Juttától tanultam.

Az almákból kivágtam a magházat, a helyét megtöltöttem rétegesen egy kis mazsolával, mandulával, rá egy kis mézet csorgattam, aztán jött egy kis darabka vaj, végül megszórtam pici vaníliás cukorral. Fél óráig sütöttem, ez idő alatt finom pihe-puhák lettek.


Egy kis vaníliás szósszal leöntve (de nélküle is) nagyon finom téli estéken. Szerintem.

Néha, de tényleg

csak néha, elfog egy fura érzés, hogy mit keresek én itt. Lehet, hogy már mondtam. Szerintem ez bárhol a világon eszembe jutna. Mondjuk, az jó, hogy a Frauengarten az szépen virul. Csak úgy magától. Sokat jelent nekem. Például az alma ilyesmi elkészítését Bärbeltől tanultam...Most én csak az almákat szeleteltem, a többit a gyerekek folytatták. És így történt, hogy nem haltunk ma éhen. ;)

Ez a

hatodik üveg lekvár, amit az utóbbi két-három hétben kaptam. :) Málnás, és máris megbontottam. De a kedvencem az almás-bodzás volt, pici alkohollal megbolondítva. A német fráuk, úgy látszik, szeretnek maguk készítette lekvárt ajándékozni.