a második vagy a harmadik német könyv, amit kiolvastam...nehezen "adta meg" magát, kétszer futottam neki, mert ugyan ez is egy Frauenroman, de nem a legkönnyebb nyelvezettel íródott. Négy nő barátságáról szól, és arról, hogyan élik meg, amikor egyikük halálosan beteg lesz. Nem véletlenül lettek barátnők, hanem tudatosan hoztak létre egy kis társaságot, és minden héten valamilyen más témáról beszélgettek - aztán ez átalakult kötetlen barátsággá. Nagyon tetszett. És arra gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen csoporthoz tartozni, ahol önmagam lehetek és úgy fogadnak el, amilyen vagyok. Mert más az, ha családilag barátkozunk más családokkal, és totál más szerintem, ha egy nőnek barátnői vannak, vagy egy férfinek barátai. Meg arra is gondoltam, ha nem volt ilyenben részem Magyarországon, akkor itt nullához tendál az esélyem erre.
Ehhez képest, mi történik lassan: összebarátkoztam egy másik hölggyel is, akivel minden reggel találkozunk az iskolabusznál. Ő is ismeri Juttát, és ma meghívott mindkettőnket egy kis tízóraira ( meg vagy egy liter kávéra...:) Nem tudom, de olyan jó volt beszélgetni, és tényleg beszélgetni. Mikor a másik látja azon túl, hogy kedves és vidám vagy, azt is ami esetleg bánt ebben az életben. És úgy tud bátorítani, hogy hirtelen könnybe lábad tőle a szemed, mert érted, hogy érti, hogy érezheted magad. Ritkaság az ilyen. Szóval, remélem, hogy szépen kialakul a saját "Garten den Frauen"-ünk, és milyen jó, hogy néha a titkos kívánságaink pont ott válnak valóra, ahol nem is számítunk rá.
12 comments:
Gratulálok! Én még nem szedtem össze annyi bátorságot, hogy neki fogjak egy német könyvnek.A jövőre vonatkozóan gyűjtök tőled néhány információt, ha nem bánod. :)
Minden szót kiszótározol vagy csak akkor nyúlsz a szótárhoz, ha valami nagyon nem tiszta? Mennyi ideig tartott kiolvasni? Melyik könyvet ajánlod egy kezdőnek?
Mivel én nem járok tanfolyamra, így olvasva tanulok. Jó, előtte átvettem úgy-ahogy a nyelvtant, de azt szerintem az életben nem fogom rendesen tudni.
Ilyen nagyon leárazott ún. Frauenromane-ket vettem, ezeket általában ömlesztve árulják szupermarketekben. Magyarul soha nem olvastam ilyet, de nyelvgyakorlás céljának megfelel, mert azért tudni akartam ki kihez megy férjhez a végén és ez motivált a végigolvasásban. Most már van annyi ismerősöm, hogy kb. egy évre elláttak kölcsönkönyvekkel.
A legelső könyvnél ( egy Danielle Steel regény :) szinte minden szót meg kellett nézzek a szótárban. Azóta mind kevesebbet, de amit nem tudok, azt mindig ki is írom magamnak. Ha nagyon érdekfeszítő a könyv, akkor nincs türelmem szótárazni, mert összerakom magamnak a mondatok értelmét a kevés ismert szóból.
Ja, és még ebay-en is lehet olcsón mindenféle könyvet venni, sőt ott lehet igazán.
Ehhez a fajta mély női barátsághoz szerintem valamennyire meg is kell érni, törődni. Nem mondom, hogy nincsenek ifjú bölcsek, de leginkább a magunkéhoz hasonló problémák iránt vagyunk fogékonyak, megértőek, azokat meg valamikor meg kell élni.
Úgyhogy huszonévesen ilyen barátokra találni valószinüleg nem könnyű...
Azután szépen lassan kialakulhatnak a még mindig egyhúron pendülő, de már mélyebbre nyúló barátságok.
De ha valakik előtt őszintén vállalhatod magad, nincsenek elvárásaik feléd, és ők sem tettetik magukat, szerintem tényleg nagyon ritka...nagyon szép ajándék.
Én drukkolok nektek :)
Köszi. Amúgy meg igazad van, és jó is, ha már telnek az évek, akkor legalább nem hiába telnek...:)
Én sosem hittem,hogy léteznek igazi felnőtt barátságok - mert az én igaz barátaim azok a lányok, akikkel tizennégy évesen a gimnázium első napjaiban összebarátkoztam. Rengeteget változtunk, és mi mindig elfogadtuk ezeket a változásokat egymásban az elmúlt lassan húsz évben. Sosem sikerült rajtuk kívül tartós barátságot kötnöm, ahogy nekik sem, talán mert mindent hozzájuk mérek/mérünk. Senki előtt nem merek úgy kitárulkozni, mint előttük, hiszen őket már nem tudom meglepni, a leg...khm...idiótább időszakaimban is mellettem álltak. De nyilván azok akik meg harminc felett találnak barátra, a korai barátságban nem hisznek. Egy érett barátság is lehet szép, de nem tudom, lehet-e igazán őszinte. Remélem, és kívánom neked :-).
Nekem például a családos barátok hiányoznak nagyon. Nekünk nincsenek ilyen családnyi-barátaink...
Szia! :)Szerintem ezek a dolgok nem zárják ki egymást. Nekem úgy alakult az életem, hogy sokat költöztem. Ha azt mondanám, hogy csak a korai vagy késői barátság az igazi, akkor kizárom valami jónak a lehetőségét az életembem. Valószínüleg a tizenéves korban kötött kapcsolatok ugyanolyan jól működnének, mint régen, ha nem keveredtünk volna annyira messze egymástól. De ha már így alakult, akkor nyitott szeretnék lenni, mert egyedül lenni nem annyira jó. Mondjuk ez az egész egy olyan téma, amit soha nem lehet kimeríteni, és nem is lehet szabályozni.
Érdekes, én a barátaimat gimnázium után szereztem (azt az igazi, őszinte és elfogadó barátokat). Talán akkor kezdtem máskép "nézni" az embereket. Habár én egy fiúnak sokkal hamarabb ki tudom önteni a szívem, mint egy velem egyneműnek. Fogalmam sincs miért. Ezért aztán nekem inkább fiú barátaim vannak, most már feleségekkel! ;-)
Nekem az fájt a legjobban, amikor az osztálytalálkozón rájöttem, hogy egyáltalán nem is ismerem azokat az "igaz" barátaimat, akikhez mértem az újakat. :o/
örülök neked Márta!!Kivánok neked még jó beszélgetéseket és barátnöket:)
Én is 20 éves koromra találtam ré a mély, igazi barátságra, arra amire vágytam már rég, és amiért imádkoztam is.
En is elkoltoztem otthonrol fiatalon kulfoldre, igy az iskolas baratnoimmel, bar meg mindig tartjuk a kapcsolatot szerencsere, megis eltavolodtunk egymastol, es mar korantsem olyan mely a baratsagunk, inkabb csak felszines.
Itt talaltam ra az igazi, eletre szolo baratsagra kulfoldon, es egy magyar baratnovel raadasul !!
Post a Comment